A Trump-deal első haszonélvezője: Törökország

Törökország is részesül abból az orosz dízelből, amelyet Moszkva a Donald Trumppal kötött megállapodás alapján dob piacra, ezt Alparslan Bayraktar török energiaügyi miniszter jelentette be vasárnap a Kanal 7 televízióban. „Tárgyalásaink eredményeként ebből a dízelből mi is hozunk Törökországba” – idézte a Reuters a minisztert, aki szerint Oroszország az elmúlt hónapokban a saját gondjai miatt korlátozta a dízelkivitelt, az új megállapodás pedig megnyitja az utat a török szállítások előtt.

Bayraktar az ország energiabiztonsága szempontjából fontosnak nevezte a lépést, azt azonban nem árulta el, mekkora mennyiségről van szó, és mikor indulhatnak a szállítások. A bejelentés azért figyelemre méltó, mert Trump az üzletet azzal indokolta a választói előtt, hogy letöri az amerikai üzemanyagárakat a novemberi félidős választás előtt. Az első kormány, amely nyíltan bejelentkezett az orosz dízelért, mégsem az amerikai, hanem a török, ennek pedig európai vetülete is van, mert Törökország évekig a saját finomítóiban előállított dízelt adta el Európának, a hazai piacot pedig olcsó orosz dízellel töltötte fel. Az Unió ezt a kiskaput idén január 21-én próbálta bezárni, amikor megtiltotta az orosz kőolajból harmadik országokban finomított üzemanyagok behozatalát. A Hydrocarbon Processing beszámolója szerint a török dízelexport az Unióba ezután a tavalyi napi 87 ezer hordóról januárban 45 ezerre esett. Az uniós szabály azonban csak az orosz nyersolajból készült üzemanyagra vonatkozik, a kész orosz dízel behozatalára nem, így ha Ankara újra olcsó orosz dízellel látja el a saját piacát, a hazai finomítók termelését továbbra is értékesítheti Európában. Clare Morris piaci elemző szerint Törökország eleve nem termel annyi dízelt, hogy exportra is jusson, az ügylet lényege tehát éppen ez a csere volt.

A Lawfare elemzése szerint az amerikai pénzügyminisztérium október 9-én kiadott, 135-ös számú általános engedélye az egész világra kiterjed, hat hónapig érvényes, és a jövőbeli szállítmányokra is vonatkozik. A szerző szerint ugyanakkor nyitott kérdés, hogyan egyeztethető össze a 2022-es amerikai törvénnyel, amely tiltja az orosz olajtermékek behozatalát az Egyesült Államokba. Az elemzés arra is rámutat, hogy a Graham-törvény a vámokat a nyersolajhoz köti, a dízel pedig más vámtarifaszám alá tartozik, így Washington azzal érvelhet, hogy a törvény betűjét nem sérti, a szellemét azonban nehezebb volna megvédeni. A mennyiségek ráadásul szerények: a megállapodott 4,8 millió tonnás exportcél az amerikai kereslet nagyjából két százalékának felel meg, az ukrán csapások miatt amúgy is csökkent orosz termelés mellett pedig nem világos, mennyi jut belőle valóban a világpiacra.

A megállapodást Volodimir Zelenszkij, több európai vezető és néhány republikánus amerikai politikus is élesen bírálta. Ankara számára azonban az ügy illeszkedik abba az energiapolitikába, amelyben minden irányba tárgyal: Oroszországtól, Irántól és Azerbajdzsántól is vásárol, és közben az Egyesült Államokkal is megállapodásokat köt. Bayraktar ugyanebben az interjúban arról is beszélt, hogy szombaton útnak indult a Fekete-tengeri az Oszman Gázi úszó termelőplatform, amely a szakaryai mezőn a napi földgáztermelést 9,5 millióról 20 millió köbméterre emeli. Egy második platformmal 2028 első negyedévére napi 45 millió köbméter is elérhető, ami a miniszter szerint a török háztartások háromnegyedét láthatná el. Törökország tavaly 59 milliárd köbméter földgázt fogyasztott, ebből mindössze 3,1 milliárdot termelt meg maga, a jövőben azonban kevésbé szorulhat Moszkvára. Addig is jól jön Ankarának egy amerikai engedély, amellyel olcsón vásárolhat abból az orosz dízelből, amelynek bevételéből Moszkva a háborúját finanszírozza.

Ugar