Az EU nagy dobása a mesterséges intelligencia versenyben: indulnak a gigagyárak

Az Európai Unió hivatalosan is elindította a mesterséges intelligencia gigagyárak pályázati eljárását, hogy behozza a lemaradását az USA-val és Kínával szemben. A csomag 10 milliárd euró állami támogatást tartalmaz, és várhatóan további 20 milliárd euró magánbefektetést vonz majd, amelyből legfeljebb hét MI-„gigagyárat" támogatnak — ezek fejlesztik és tanítják majd a következő generációs mesterséges intelligencia-modelleket. A pályázat november 12-én zárul, a nyerteseket 2027 elején hirdetik ki, a létesítmények pedig a szerződés aláírásától számított 18 hónapon belül állhatnak üzembe.

Az Európai Bizottság csütörtökön jelentette be: 10 milliárd euróval (nagyjából 11,4 milliárd dollárral) finanszírozza hét MI-gigagyár felépítését a blokk egész területén, és legalább további 20 milliárd euró magánbefektetést remél mellé. Érdekes fejlemény, hogy az eredetileg tervezett öt gyár helyett hetet fognak támogatni — a tagállamok erős érdeklődése miatt emelték a számot. Ezek a gigagyárak egyenként legalább 100 ezer élvonalbeli MI-chippel fognak működni, ami nagyjából négyszer erősebbé teszi őket, mint az EU jelenleg működő adatközpontjai. A blokk mostani számítási kapacitása — amelyet egy Finnországtól Spanyolországig húzódó, 19 MI-adatközpontból álló hálózat ad — több mint kétszeresére nő, amikor ez a hét gigagyár üzembe áll. A létesítmények fejlett MI-processzorokat, szoftvert, felhőtechnológiát, nagysebességű összeköttetést és adatközpontokat egyesítenek majd.

Európa jelentősen le van maradva az USA és Kína mögött az MI fejlesztésének kulcsterületein — ezt egy 2025-ös amerikai jegybanki (Fed) értékelés is megállapította. Kínának hatalmas elektromosenergia-kapacitása van az adatközpontokhoz, az USA pedig a globális magán-MI-befektetések oroszlánrészét szívja fel. Európa mindeközben a data centerekhez szükséges alkatrészek millióinak nagy részét nem is gyártja, az áram pedig az EU-ban két-háromszor annyiba kerülhet, mint az USA-ban vagy Kínában. Ezért lett sürgőssé Brüsszel „technológiai szuverenitás" törekvése. Henna Virkkunen, a Bizottság technológiáért felelős alelnöke szerint „az MI-gigagyárak nyers számítási kapacitásához való hozzáférés stratégiai szükséglet Európa számára, ahogy az MI fejlődése felgyorsul". A félelem, amelyet a brüsszeli vezetők nyíltan megfogalmaznak: a külföldi szolgáltatóktól való függőség — amelyet szerintük „fegyverként" lehet fordítani az európaiak ellen. Ez nem elvont aggodalom: Trump amerikai elnök nyíltan támadja az EU-t a technológiai szabályozásai miatt, Kína pedig korlátozta a szektor számára kritikus ásványok kivitelét. Vagyis Európa két tűz közé szorult, és most próbál kitörni.

A pályázatra technológiai szolgáltatókból, felhőszolgáltatókból, közintézményekből és befektetőkből álló konzorciumok jelentkezhetnek. És máris komoly szereplők álltak be: az AMD, az Nvidia és a Qualcomm szándéknyilatkozatot írt alá a Bizottsággal, hogy chipeket szállítanak a gigagyár-projektekben részt vevő csoportoknak. A tagállami összefogás is jelentős: tizennyolc ország írta alá a közös beszerzési megállapodást — köztük Franciaország, Németország, Olaszország, Spanyolország, Lengyelország, a skandináv és balti államok, valamint a régióból Csehország, Horvátország, Szlovákia és Magyarország is. Ezek az országok majd számítási kapacitást vásárolnak a kész gigagyáraktól, ami biztosítja, hogy a beruházás valóban használatba kerüljön. Fontos elem, hogy a Bizottság szerint az itt fejlesztett MI-termékek „követni fogják az EU adatvédelmi, biztonsági és etikai normáit" — vagyis a cél nem egyszerűen a nyers kapacitás behozása, hanem egy olyan európai MI-ökoszisztéma, amely a blokk szabályai (mint az adatvédelmi és digitális piaci szabályozás) szerint működik.

A tisztesség kedvéért érdemes jelezni, hogy a szakértők nem teljesen felhőtlenül lelkesek. Egyrészt a magánbefektetői érdeklődés eddig egyenetlen volt: a korábbi, hasonló kezdeményezéseknél (mint az InvestAI-terv) a beígért magántőke nem mindig materializálódott a remélt mértékben, és voltak csúszások a határidőkben. Másrészt a 10 milliárd euró nem egyetlen, tiszta költségvetési sor, hanem több programból (EuroHPC, InvestAI) összeálló keret, amelynek a hosszú távú finanszírozását az EU következő, 2028 körül induló költségvetési ciklusa dönti majd el. Vagyis a bejelentés valódi és jelentős lépés — de a siker azon múlik, hogy tényleg beáramlik-e a magántőke a remélt mértékben, és hogy a gyárak találnak-e maguknak nagy, „horgony" bérlőket.

Ez a következő hónapok tétje, mert ez pontosan az a fajta lépés, amelyre Európának szüksége van, ha nem akar végleg lemaradni a 21. század meghatározó technológiai versenyében. A mesterséges intelligencia nem egy szektor a sok közül — a gazdaság, a védelem, a tudomány és végső soron a stratégiai önállóság alapinfrastruktúrája lesz. Aki nem rendelkezik saját számítási kapacitással, az másokra — az amerikai és kínai óriásokra — lesz utalva, egy olyan világban, ahol épp azt tanuljuk, hogy a technológiai függőség fegyverré válhat.

Emmanuel Macron francia elnök és mások régóta kongatják a vészharangot, hogy Európának nincsenek saját, hazai MI-óriásai. Ez a hét gigagyár önmagában nem hozza be egy csapásra a lemaradást, és a megvalósítás is tele van kockázattal, de az irány helyes: Európa végre nem csak szabályozni akarja a mesterséges intelligenciát, hanem építeni is. És egy olyan pillanatban, amikor a technológiai szuverenitás a stratégiai túlélés kérdésévé vált, ez a lépés — minden fenntartással együtt — jó hír.

Ugar