Erdélyi média menni tönkre: megszűnik a Nyugati Jelen

Januártól megszűnik az Aradról szerkesztett, öt megyében — Temes, Krassó-Szörény, Hunyad és Fehér mellett Aradban — terjesztett Nyugati Jelen hetilap. A döntést maga a tulajdonos, Böszörményi Zoltán költő-üzletember jelentette be pénteken Tusványoson, egy kifejezetten ízléses című panelbeszélgetésen: „Író, költő, világpolgár, mecénás – melyik inkább?". A moderátor, Sántha Attila költő a bejelentés után annyit fűzött hozzá: „elfogytak az olvasók". A hírt elsőként a Háromszék közölte.

A lapmegszűnés önmagában szomorú sajtótörténeti pillanat: a Nyugati Jelen 1990-ben, a Vörös Lobogó (a kommunista párt magyar nyelvű napilapja) jogutódjaként indult, és Arad megye egyetlen magyar nyelvű lapja volt. Megszűnésével az aradi magyar sajtó 1840-ig, az Aradi Hirdető megjelenéséig visszavezethető korszaka ér véget. A lap 2025 elején napilapból hetilappá alakult a költségek csökkentése végett, idén júniusban pedig már olvasói adakozásért könyörgő felhívást tett közzé „Most tényleg a lét a tét!" címmel — a benzin, az áram, a nyomdaköltség és a minimálbér emelkedésére hivatkozva. Idáig a hivatalos történet: kis szórványlap, fogyó olvasók, dráguló nyomda. Csakhogy van ennek a történetnek egy másik szála is, ehhez pedig érdemes megnézni, ki az a Böszörményi Zoltán, és milyen pénzek folytak évek óta az érdekeltségeibe. Spoiler: közpénzek!

Böszörményi Zoltán ugyanis nem egyszerű vidéki lapkiadó, hanem saját bevallása szerint Monacóban élő milliárdos üzletember, akinek érdekeltségébe tartozik az Irodalmi Jelen elnevezésű irodalmi lap is (amelynek jelenleg is főszerkesztője). És itt kezd a kép érdekessé válni.

2023-ban a 444 tárta fel, hogy az Orbán János Dénes vezette Nemzeti Kulturális Alap (NKA) Szépirodalmi Kollégiuma egyetlen kiosztáson összesen 62,75 millió forintnyi (mintegy 815 ezer lejes) magyar közpénzt juttatott Böszörményi Irodalmi Jelenjének — miközben ugyanez a testület több más erdélyi irodalmi lap és az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL) pályázatát indoklás nélkül elutasította. Ez az összeg a kollégium által akkor kiosztott teljes keret több mint egyhatoda volt. Magyarán: a romániai magyar irodalmi élet szinte teljes magyarországi támogatását egyetlen érdekkör vitte el.

De ez még mindig csak a jéghegy csúcsa, ugyanis a 444 dokumentumokkal mutatta ki, hogy Orbán János Dénesnek legalább két olyan ingatlana volt (Kolozsváron és Tamásiban), amelyekre közvetlenül Böszörményi Zoltán javára jegyeztek be jelzálogot — vagyis a pénzosztó a 2010-es években tízmilliós, a lap becslése szerint 31–36 millió forintos nagyságrendben tartozott annak az üzletembernek, akinek a lapjára aztán az általa vezetett testület rákölthette a magyar adófizetők pénzét. Nem kell sem közgazdászi, sem könyvelői végzettségünk legyen ahhoz, hogy átlássuk: az NKA-támogatások burkoltan Orbán János Dénes magánadósságának törlesztését szolgálták.

2026 júliusában már a Magyar Hang írta meg, hogy a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft. (KMTG) 2025 márciusa és 2026 áprilisa között összesen 412 421 620 forintért, azaz mintegy 1,16 millió euróért vásárolta meg Orbán János Dénes kilenc művének (köztük az Erős János, a Dankó Pista, a Csongor és Tünde átiratának) felhasználási jogait. A csavar: Orbán János Dénes maga a KMTG szakmai vezetője, vagyis saját magától, magánszemélyként adta el a jogokat a saját maga által irányított, közpénzből gazdálkodó szervezetnek. A zenei jogokkal együtt a teljes ráfordítás megközelíthette a 480 millió forintot — több, mint amennyi a friss irodalmi Nobel-díjas Krasznahorkai Lászlónak járt a díjért. A korábbi KMTG-ügyvezető pedig, akit a szerződések idején váltottak le, történetesen Orbán János Dénes felesége volt. A szakma kiakadt: operaházi főigazgatótól írókig sokan szólaltak fel, Orbán pedig „a lincshangulatból egy higgadt kivizsgálás regiszterébe" emelné az ügyet, sőt felajánlotta, hogy visszavásárolja a saját műveit — nyílt levélben, épp Tarr Zoltánnak címezve, aki az előző rezsim határon túli támogatásainak átvilágítását ígérte, ehelyett viszont kibogozhatatlan bocsánatkérésekbe bonyolódott Fehéregyházán pont akkor, amikor az általa átvilágítani óhajtott összegek gazdát cseréltek és egy RMDSZ-es szenátor kezében landoltak.

Ne értsük félre: a nyomtatott sajtó tényleg haldoklik, a szórványban tényleg fogynak az olvasók, és egy aradi hetilap fenntartása tényleg nem olcsó mulatság, de a Nyugati Jelen körüli csendes búcsúban van valami mélyen jellemző az egész erdélyi magyar médiafinanszírozásra. Miközben a hetilap adományokért könyörgött, hogy össze tudja kaparni a nyomdaköltséget, a tulajdonosa érdekkörébe évek óta ömlött a magyar közpénz egy olyan pénzosztási rendszeren keresztül, amelynek a kulcsembere maga is adósa volt a haszonélvezőnek, és amely a végén már saját magának utalta a félmilliárdot. A Nyugati Jelen nem azért szűnik meg, mert nem volt pénz a rendszerben - azért szűnik meg, mert a pénz következetesen nem a szórványmagyar tájékoztatáshoz jutott el, hanem egy jól ismert körben forgott — és most, hogy a közpénzszivattyú elakadt, mi történt? Hirtelen „elfogytak az olvasók".

Ugar