Feltörték a brit rendőrség adatbázisát

Csaknem 100 ezer brit rendőr neve és elérhetősége jelent meg a dark weben, miután kiberbűnözők feltörték a rendőrség egyik kulcsfontosságú adatbázisát — jelentette a The Times. A biztonsági rést vasárnap este jelezték, és a brit lap szerint egy szélesebb kibertámadás-sorozat része, amely a védelmi minisztérium, a belügyminisztérium, a Nemzeti Bűnügyi Ügynökség (NCA) és a Koronaügyészség (CPS) adatait is érintette.

A támadók a Rendőrség Országos Jogi Adatbázisába (Police National Legal Database, PNLD) hatoltak be — ez az online jogi erőforrás, amelyet Anglia és Wales összes belügyi alárendeltségű rendőri erője használ a napi működéséhez szükséges jogi útmutatásért. A friss részletek szerint a kiszivárgott adatok között rendőrök teljes neve, az őket foglalkoztató rendőri egység és a munkahelyi e-mail-címük szerepel — vagyis kiderül, ki melyik erőnél, melyik helyszínen szolgál.

A The Times rendőrségi forrásai szerint 114 ezer PNLD-előfizető adata került ki, túlnyomó többségük rendőr. A bontás beszédes: 2615 koronaügyészségi (CPS) alkalmazott, 617 belügyminisztériumi dolgozó, 588 NCA-munkatárs és 402 védelmi minisztériumi (MoD) dolgozó teljes neve és elérhetősége is a nyilvánosságra került. Ezen felül mintegy 21 ezer olyan állampolgár e-mail-címe is kiszivárgott, akik a rendőrség „Ask the Police" (Kérdezd a rendőrséget) nevű szolgáltatását használták. Egy fontos, egyelőre vitatott pont: egy brit lap egy meg nem nevezett, a nyomozáshoz közeli forrásra hivatkozva azt állította, hogy jelszavak is voltak a zsákmányolt adatok között — a PNLD ezt viszont nem erősítette meg, sőt a részletesebb beszámolók szerint jelszó vagy biztonsági hitelesítő adat nem került nyilvánosságra. Ez az ellentmondás egyelőre nyitott.

A valódi veszély: a rendőrök biztonsága

Nem egy átlagos adatlopásról van szó — hanem olyan emberek adatairól, akik életveszélyes bűnözők ellen dolgoznak. Egy érintett alkalmazott a The Timesnak elmondta, mit jelent ez a gyakorlatban:

„Súlyos szervezett bűnözés területén dolgoztam, és magas rangú bűnözőket juttattam rács mögé. Az, hogy a személyes adataimat kiszivárogtatták, rendkívül nyugtalanító, és komoly veszélybe sodorja a rendőröket."

Hozzátette: a munkája miatt a múltban már kényszerült védett házba költözni és autót eladni, most pedig az online térben is résen kell lennie, nehogy valaki további, komolyabb információt szerezzen róla. A mondata a lényeget foglalja össze:

„Ez nem néz ki jól."

A Rendőrségi Szövetség (Police Federation) elnöke, Tiff Lynch szerint a szivárgás komoly aggályokat vet fel a rendőrök és a személyzet biztonságával kapcsolatban, és sürgette, hogy a rendőrséget és partnereit megfelelően finanszírozzák a legerősebb kibervédelem érdekében. Egy kiberbiztonsági szakértő, Jake Moore (az ESET globális tanácsadója) pedig egy kényelmetlen igazságot mondott ki: a kormányzati szervezeteket egyre inkább „puha célpontnak" tekintik, mert nem fektettek eleget a magánadatok védelmébe. A brit hatóságok az ExfilSquad nevű kiberbűnözői csoportot gyanúsítják a támadással. A korábban ismeretlen csoport nemcsak a rendőrségi adatbázist törte fel: egyetlen napon, július 26-án 14 állítólagos áldozatot sorolt fel öt országból, mintákat közzétéve a lopott adatokból egy dark web-es szivárogtató oldalon. A csoport akkor került reflektorfénybe, amikor néhány nappal korábban feltörte a brit Oktatási Minisztériumot (DfE) — ott több mint 607 ezer érzékeny adat került a dark webre.

A nyugati kormányzati intézmények egyre inkább célponttá válnak, mert — ahogy a szakértő megfogalmazta — „puha célpontnak" számítanak. Az elmúlt hetekben egy csoport öt országban 14 intézményt vett célba, köztük a brit oktatási és védelmi tárcát, a rendőrséget, az ügyészséget. Ez nem elszigetelt incidens, hanem egy iparszerűen működő, pénzért zsaroló kiberbűnözés jele — és a leggyengébb láncszem mindig az alulfinanszírozott, elhanyagolt állami informatikai rendszer. Egy adatszivárgás egy magáncégnél kellemetlen; egy rendőrség jogi adatbázisánál viszont életveszélyes lehet. Azok az emberek, akik szervezett bűnözők, terroristák, kábítószer-hálózatok ellen dolgoznak, épp az anonimitásukra, a lakcímük titkosságára építik a saját és a családjuk biztonságát. Ha kiderül, ki melyik egységnél szolgál, az a bosszúálló bűnözőnek kiindulópontot ad, ezért ez a szivárgás túlmutat az adatvédelmi bosszúságon: egy állam azon képességét kérdőjelezi meg, hogy meg tudja-e védeni azokat, akik őt védik. És egy olyan korban, amikor a kibertámadások — legyenek akár állami, akár bűnözői indíttatásúak — egyre gyakoribbak és kifinomultabbak, ez a képesség létkérdéssé válik.

Ugar