Irán kihalászott egy amerikai víz alatti drónt a Hormuzi-szorosból

Az iráni Forradalmi Gárda megszerzett egy amerikai katonai víz alatti drónt a Hormuzi-szoros bejáratánál. Teherán természetesen egy összetett hírszerzési művelet sikeréről és az amerikai haditengerészet egyik legmodernebb eszközének elfogásáról beszél, Washington szerint viszont az irániak lényegében egy több mint egy napja üzemképtelenül sodródó, régebbi modellt halásztak ki a vízből. Abban mindenesetre a két fél egyetért, hogy az eszköz amerikai, iráni kézbe került, és egyhamar aligha fogják visszaküldeni a feladónak.

A lefoglalt szerkezet az Anduril hadiipari vállalat Dive-LD nevű autonóm víz alatti járműve. Nem hagyományos, távolról folyamatosan irányított tengeralattjáróról van szó, hanem olyan drónról, amely előre meghatározott feladatokat hajthat végre, víz alatti területeket térképezhet fel, aknákat, hajókat, vezetékeket vagy más objektumokat kereshet, és különböző érzékelőkkel felszerelve hírszerzési adatokat gyűjthet. A gyártó szerint a Dive-LD akár tíz napig is működhet önállóan, és hatezer méteres mélységig képes lemerülni.

Az amerikai Középső Parancsnokság elismerte az eszköz elvesztését, de közölte, hogy a drón már jóval az irániak megérkezése előtt meghibásodott, és gyakorlatilag mozgásképtelenül sodródott. Tim Hawkins százados, a CENTCOM szóvivője szerint régebbi változatról van szó, amelyen nem volt minősített szonár-, radar- vagy más titkos hírszerző berendezés. A drónt a térség víz alatti felmérésére használták az amerikai hadműveletek támogatására.

A magyarázat lehet igaz,
de azért feltűnően kényelmes:

Amikor egy amerikai katonai eszköz az ellenség kezébe kerül, Washington rendszerint azonnal közli, hogy az történetesen régi volt, elromlott, semmi különös nem volt benne, és egyébként is éppen selejtezni akarták. Az Anduril eközben saját honlapján a Dive-LD-t megbízható, rugalmasan felszerelhető és hosszú időn át önálló működésre képes korszerű rendszerként hirdeti. A vállalat azzal védekezik, hogy a drónt eleve veszélyes környezetben végrehajtott küldetésekre tervezték, ahol az eszköz elvesztése benne van a pakliban. Ez valóban így van, csak attól még nem szerencsés, ha a paklit az iráni Forradalmi Gárda viszi haza.

Az irániak várhatóan darabokra szedik a szerkezetet, még ha a fedélzetén valóban nem is volt minősített érzékelő vagy titkos adat, a meghajtás, az energiaellátás, a navigáció, a kommunikáció, a nyomásálló burkolat és az autonóm működést biztosító rendszerek tanulmányozása önmagában is értékes lehet. Az amerikai szakértők szerint a szoftveres védelem és a titkosítás megnehezítheti a teljes rendszer lemásolását, a mechanikai megoldások visszafejtése azonban az iráni mérnökök számára sem megoldhatatlan feladat. A perzsa államnak ráadásul van gyakorlata az amerikai haditechnika szétszedésében és utánzásában. 2011-ben sértetlenül került iráni kézre egy RQ–170 Sentinel lopakodó felderítő drón, amelyet Teherán később állítása szerint visszafejtett, majd több, arra feltűnően hasonlító saját típust is bemutatott. Barack Obama akkori amerikai elnök még nyilvánosan kérte is a repülőgép visszaadását, az iráni vezetés azonban érthető módon nem rohant a legközelebbi postára.

A Dive-LD elvesztése önmagában nem fordítja meg a térség katonai erőviszonyait, de propagandagyőzelem Teheránnak és kínos kudarc az amerikai haditengerészetnek. A Forradalmi Gárda azt bizonyíthatja vele, hogy a Hormuzi-szoros környezetében a víz alatt is képes észlelni és megszerezni amerikai eszközöket, miközben Washington éppen technológiai fölényével próbálja biztosítani a hajózási útvonalat.

A történet legfontosabb része azonban nem maga a drón, hanem az, hogy mit keresett ott. Az Egyesült Államok egyre nagyobb számban vet be pilóta nélküli felszíni és víz alatti járműveket aknák felderítésére, hajózási útvonalak ellenőrzésére, iráni egységek megfigyelésére és a szoroson áthaladó forgalom biztosítására. A Hormuzi-szoroson békeidőben a világ tengeri olajkereskedelmének mintegy ötöde halad át, ezért egy víz alatti aknamező, szabotázsakció vagy néhány elsüllyesztett hajó nem regionális kellemetlenséget, hanem globális energiaválságot okozhat. Most tehát Irán nemcsak egy jókora amerikai fémdarabot szerzett, hanem betekintést is kaphat abba, hogyan próbálja az Egyesült Államok felderíteni és ellenőrizni a szoros víz alatti terét. Hogy ebből mennyi használható tudást tudnak kinyerni, az majd később derül ki. Az viszont már most biztos, hogy az iráni propagandisták hetekig mutogathatják a zsákmányt, az amerikaiak pedig tovább magyarázhatják, hogy az egész tulajdonképpen nem is fontos.

Forrás: Reuters