Megtanulni újra élni - Olexandr 3 év orosz fogság után

Olexandr fogsága előtt és alatt készült fotóit annak idején az egész világ láthatta. Azokon a képeken szinte lehetetlen volt nem észrevenni, min ment keresztül ez az ukrán katona.Ma már egészen más képeket látunk róla. Egy olyan emberét, aki túlélte a fogságot, és most lassan próbálja visszakapni azt az életet, amelyet megpróbáltak elvenni tőle.

Mellette Olena. A nő, aki ezeken az éveken át végig várt rá, hitt benne, és soha nem engedte, hogy kialudjon benne a remény, ő volt az a biztos pont Olexandr mellett, aki segített neki újra mosolyogni, örülni, és lassan visszatérni a normális élethez. Pontosan egy évvel ezelőtt házasodtak össze, a most készült fotók pedig talán mindennél jobban megmutatják, mennyit változott Olexandr. Olexandr önkéntesként vonult be. A teljes körű háború kitörése után már másnap jelentkezett a hadkiegészítőnél, mert egyszerűen nem tudott otthon maradni és tétlenül nézni, mi történik. Február 26-án reggel felhívta Olenát, és azt mondta neki, hogy nem fog hazajönni.

– És mikor várjalak? – kérdezte Olena.

– A győzelem után – válaszolta.

Olexandr Mariupol védelmére indult, ahol az utolsó pillanatig kitartott. A városáért, Ukrajnáért és a bajtársaiért harcolt, egészen addig, amíg az emberi erő szinte teljesen elfogyott - aztán fogságba került. Több mint három év orosz fogság következett - több mint három év éhezés, embertelen körülmények és olyan megpróbáltatások között, amelyeket ép ésszel szinte elképzelni is nehéz: 50 kilogrammot fogyott, 103 kilóról szinte a testsúlya felére esett vissza, mivel hosszú időn keresztül kényszerített, görnyedt testhelyzetben tartották, még a magasságából is elveszített 7 centimétert - de a legfontosabbat nem tudták elvenni tőle: az akaratát.

Olexandr nem lett az ő győzelmük: nem tört meg, nem hagyta, hogy elpusztítsák, ott is kitartott, ahol megpróbálták elvenni tőle nemcsak a szabadságát, hanem az emberi méltóságát is. Most újra a saját földjén jár. Megviselte mindaz, amin keresztülment, a fogság örökre megváltoztatta, de szabad és megtörhetetlen maradt, és ott van mellette Olena, aki mindezeken az éveken át várta őt. Soha nem adta fel a reményt, és most is segít neki visszatalálni ahhoz az élethez, amely egykor egyik napról a másikra megállt. Olexandr azonban mindazok után sem hallgat. Továbbra is emlékeztet mindenkit arra, hogy ukrán hadifoglyok még mindig várják otthon a szabadságot. Nem tért még mindenki haza. És nem szabad megfeledkeznünk azokról, akik továbbra is orosz fogságban, kínzások között vannak.

Kedves Olexandr és Olena! A legrosszabb maradjon örökre mögöttetek. Előttetek pedig legyen még rengeteg közös nap, szeretet, béke, otthon és nyugalom. Ti már ott is kitartottatok, ahol szinte lehetetlennek tűnt. Most már csak egy dolgot kívánunk nektek:

Legyetek boldogok. Együtt.