Moszkva tervei: több ballisztikus Kijevre, és az atomfegyver is szóba jött

Vlagyimir Putyin nem a háború befejezésére készül, hanem annak következő szakaszára. A Bloomberg Kremlhez közeli forrásai szerint Moszkva az ukrajnai háború jelentős eszkalációját mérlegeli, amelynek egyik első következménye a Kijev és más ukrán városok elleni ballisztikusrakéta-támadások fokozása lehet. Az orosz vezetésben közben egyre hangosabbak azok, akik szerint végső esetben taktikai nukleáris fegyver alkalmazása sem zárható ki, miközben Moszkvában úgy ítélik meg, hogy az eddigi szankciók és az orosz gazdaságot érő ukrán csapások önmagukban nem fogják Putyint a háború befejezésére kényszeríteni.

A Bloomberg információit ismertető Ukrainska Pravda szerint a Kremlhez közeli források úgy látják, hogy az Egyesült Államok közvetítésével folytatott tárgyalási folyamat lényegében visszajutott oda, ahonnan elindult. Moszkva és Kijev álláspontja továbbra is összeegyeztethetetlen a háború alapvető kérdéseiben, Putyin pedig nem mutat hajlandóságot arra, hogy feladja azokat a célokat, amelyekért Oroszország 2022 februárjában megindította a teljes körű inváziót. Ennek következménye az lehet, hogy a Kreml ismét a katonai nyomás fokozásával próbálja kikényszeríteni azt, amit tárgyalóasztalnál nem sikerült megszereznie. A Bloomberg forrásai szerint az egyik lehetőség a ballisztikus rakéták intenzívebb alkalmazása Kijev, köztük az ukrán főváros központi területei, valamint más nagyvárosok és infrastruktúrájuk ellen. Ez nem egyszerűen több rakétát jelentene, hanem annak a stratégiának a folytatását és felerősítését, amelyben Oroszország a front mögötti ukrán társadalomra és gazdaságra próbál akkora nyomást helyezni, hogy Kijev végül kénytelen legyen engedni.

A moszkvai gondolkodás egyik különösen veszélyes eleme, hogy az ukrán mélységi csapásokat az orosz vezetés egyre kevésbé kezeli kizárólag ukrán műveletekként. A Bloomberg forrásai szerint Moszkvában azzal érvelnek, hogy mivel Ukrajna nyugati hírszerzési támogatást, fegyvereket és technológiát használ, ezek a támadások valójában a NATO-val folytatott konfliktus részét jelentik. Ez a narratíva azért fontos, mert Oroszország így saját maga számára is fokozatosan szélesíti annak körét, amit legitim válaszcsapásként próbálhat igazolni.Mindezzel párhuzamosan egyre többet beszélnek Moszkvában a nukleáris eszkaláció lehetőségéről is. A Bloombergnek nyilatkozó Kreml-közeli források szerint az orosz vezetés környezetében erősödött azoknak a héjáknak a hangja, akik taktikai atomfegyver bevetését sürgetik, és egyes orosz tisztviselők már úgy gondolják, hogy Putyin végső esetben valóban eljuthat egy ilyen döntésig.

Ennek egyelőre nincs jele a műveleti előkészületek szintjén. A Bloomberg forrásai sem állítják, hogy Moszkva most nukleáris csapás végrehajtására készülne. Jelentősége abban áll, hogy az atomfegyver használata az orosz hatalmi elit egy részében már nem pusztán propagandatévében dobált fenyegetésként jelenik meg, hanem egy olyan eszkalációs lehetőségként, amelyről a Kreml környezetében is beszélnek.

A mögötte meghúzódó logika pedig veszélyesen egyszerű. A Bloomberg forrásai szerint Putyin számára a háború folytatásánál rosszabb lehetőség a vereség. Ha a Kreml valóban így értékeli a helyzetet, akkor minden olyan nyugati stratégia problematikussá válik, amely abból indul ki, hogy elegendő gazdasági nyomás vagy katonai veszteség után Moszkva egyszerűen belátja: a háború túl drága lett, és abbahagyja. A Kremlhez közel álló források éppen az ellenkezőjét mondják. Szerintük Putyint sem az egyre súlyosabb gazdasági problémák, sem a szankciók, sem az orosz olajfinomítók, energetikai létesítmények és logisztikai infrastruktúra elleni ukrán támadások nem fogják önmagukban a háború lezárására kényszeríteni. Ezek a csapások növelik a háború árát, szűkítik Moszkva pénzügyi mozgásterét és egyre drágábbá teszik az orosz hadigépezet fenntartását, de ebből még nem következik, hogy Putyin politikai következtetése a visszavonulás lesz.

Ez különösen fontos annak fényében, hogy az utóbbi hetekben egy lehetséges újabb nagy orosz mozgósításról is egyre több információ jelent meg. Amerikai hírszerzési értesülések szerint az orosz hadsereg több régióban, köztük Kalinyingrádban tesztelte a mozgósításhoz szükséges infrastruktúrát, Ukrajna pedig arra számít, hogy Moszkva a szeptemberi választások után akár további 300 ezer embert állíthat fegyverbe. A Kreml ezt tagadja, de az újabb emberanyag megszerzése tökéletesen beleillene abba a képbe, amely most a Bloomberg forrásainak beszámolójából kirajzolódik: Moszkva nem a háborúból kifelé, hanem egy újabb, intenzívebb szakasz felé készülhet. És mindez különös megvilágításba helyezi John Ratcliffe CIA-igazgató váratlan moszkvai látogatását is. Ratcliffe augusztus 25-én néhány órát töltött az orosz fővárosban, a látogatást pedig kezdetben még a Kreml is úgy kezelte, mintha fogalma sem lenne róla, miért parkol egy amerikai katonai szállítógép Vnukovón. Dmitrij Peszkov később már elismerte, hogy az amerikai hírszerzés vezetője Moszkvában járt, és azt mondta, a látogatás a két ország hírszerző szolgálatai közötti kapcsolattartást szolgálta.

A Wall Street Journal értesülései szerint Ratcliffe útjának egyik lehetséges célja éppen az volt, hogy Washington figyelmeztesse Moszkvát: az amerikaiak látják, mire készül Oroszország, és jobb lenne, ha nem tenné meg.

Amerikai hírszerzési körökben ugyanis nemcsak az újabb mozgósítás lehetősége okozott aggodalmat, hanem az is, hogy Putyin valamilyen módon megpróbálhatja tesztelni a NATO ellenálló képességét.

Ha ez volt Ratcliffe üzenete, akkor a következő hetekben derülhet ki, mennyire érdekelte Putyint. Az orosz vezetés ugyanis eddig újra és újra azt tapasztalhatta, hogy az eszkalációnak vannak költségei, de ezek nem feltétlenül elviselhetetlenek. Oroszország ellen szankciós csomagok sora született, a gazdaság jelentős veszteségeket szenvedett, a technológiai import drágábbá és bonyolultabbá vált, Ukrajna pedig már az orosz hátország stratégiai infrastruktúráját támadja. Mindez azonban eddig nem kényszerítette Moszkvát arra, hogy feladja alapvető háborús céljait, most pedig a Bloomberg forrásai szerint Putyin válasza nem az lehet, hogy akkor talán ideje megállni, hanem az, hogy még nagyobbat kell ütni.

Ez az egész történet legveszélyesebb része. Nem az, hogy holnap biztosan atomfegyver robban Ukrajnában, mert ezt jelenleg semmilyen rendelkezésre álló információ nem támasztja alá, hanem az, hogy Moszkvában láthatóan továbbra is működik az eszkaláció logikája: ha a jelenlegi katonai erő nem hozza meg a kívánt politikai eredményt, nagyobb katonai erőt kell alkalmazni; ha a rakéták nem elegendők, több rakéta kell; ha a jelenlegi hadsereg kevés, újabb százezreket kell mozgósítani; ha pedig a Nyugat tovább támogatja Ukrajnát, akkor egyre magasabbra kell emelni azt a tétet, amely mellett Washingtonnak és Európának már elmegy a kedve a játék folytatásától.

A kérdés tehát egyre kevésbé az, hogy Putyin akar-e eszkalálni, mert Bloomberg forrásai, az amerikai és a nyugat-európai hírszerzési szolgálatok szerint erre készül. A kérdés inkább az, hogy mikor és hol találkozik végre olyan következménnyel, amely miatt nem éri meg tovább mennie.

Mert ha minden újabb orosz eszkalációra egy nyilatkozat, egy újabb vörös vonal, egy hónapokig tárgyalt szankciós csomag és néhány százalékkal több katonai segítség érkezik, miközben Moszkva azt látja, hogy a háborút továbbra is folytathatja, akkor a Kreml számára egészen racionális következtetés lehet, hogy nincs oka megállni.

És ebből a szempontból talán nem is az a legijesztőbb, hogy Putyin meddig hajlandó elmenni, hanem az, hogy eddig milyen kevés eszközüönk maradt meggyőzni őt arról, hogy nem érdemes. És ezeket az eszközeinket sem használjuk ki maximálisan.

Ugar