Nyugalom, Savonea dolgozik - végleg blokkolt 11 reformista kormányhatározatot

A román igazságszolgáltatás körül az utóbbi hetekben már olyan sűrűn gyűlnek a politikailag legalábbis különös egybeesések, hogy Raluca Turcan PNL-s képviselő tegnap este elengedte a diplomáciai kéziféket, és nevén nevezte azt, amit ő lát: „Lia Savonea igazságszolgáltatása újabb csapást mért Bolojan reformjaira.” Az apropó az, hogy a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék, az ÎCCJ szerdán véglegesen elutasította a kormány fellebbezéseit annak a 11 kormányhatározatnak az ügyében, amelyeket korábban a PSD támadott meg, majd a Bukaresti Ítélőtábla függesztett fel.

És itt nem tizenegy jelentéktelen papírról beszélünk, amelyeken majd átírnak két vesszőt és mindenki hazamegy. Az érintett intézkedések között van a bentlakásos intézményeket elhagyó fogyatékkal élő felnőttek önálló életkezdésének pénzügyi támogatása, fiatalok munkaerőpiaci integrációját szolgáló intézkedések, európai programok kezelése, állami bevételekkel kapcsolatos szabályok, állategészségügyi intézkedések, illetve az EGT- és norvég alapokhoz kapcsolódó programok. Turcan szerint utóbbiak tétje megközelíti a 600 millió eurót.

A történet ráadásul július végén szép romániai gyorsasággal indult. A PSD július 27-én nyújtotta be az előzetes panaszokat, két nappal később a 12 kormányhatározatból 11-et már meg is támadott és kérte végrehajtásuk felfüggesztését. Július 29-én délután már érkeztek is a kormány főtitkárságára az idézések. Augusztus elején a Bukaresti Ítélőtábla újabb öt határozatot függesztett fel, a kormány fellebbezett, most pedig az ÎCCJ ezeket a fellebbezéseket véglegesen elutasította. Turcan erre nagyjából azt mondta: ennyi véletlen már neki is sok.

„A Kiseleffben újabb pezsgőt bontanak” – írta, a PSD bukaresti székházára utalva, majd egy régi román politikai mondást átalakítva odaszúrt: „PSD, nyugodj meg, az igazságszolgáltatás neked dolgozik!”

Ez természetesen politikusi állítás, és fontos elválasztani attól a ténytől, hogy az ÎCCJ meghozott egy jogerős bírói döntést. Turcan viszont nem önmagában ezt az egy ítéletet nézi, hanem egy sorozatot lát. Ide sorolja a PNL kongresszusának határozatai körüli bírósági ügyet, az úgynevezett Fritz-módosítás alkotmánybírósági átengedését, most pedig a Bolojan-kormány 11 határozatának blokkolását. Szerinte a közös nevező az, hogy Bolojan politikai és reformprogramjának fontos elemei sorra akadnak fenn az igazságszolgáltatáson, és Lia Savonea neve sem véletlenül került bele Turcan mondatába.

A Bukaresti Ítélőtáblát Liana Arsenie vezeti, akit a G4Media korábbi cikke Savonea lojálisának nevezett, az ÎCCJ elnöke pedig maga Lia Savonea, ebből pedig egy olyan igazságügyi hatalmi kör rajzolódik ki, amelynek központi figurája Savonea, miközben az ennek intézményeiben születő döntések feltűnően gyakran mennek szembe Bolojan reformjaival és feltűnően gyakran kedveznek a PSD politikai érdekeinek. A Bukaresti Ítélőtábla Savonea-kapcsolatáról a G4Media már az augusztus eleji felfüggesztéseknél külön írt.

Turcan megfogalmazásában az egész mögött az a konfliktus áll, hogy a Bolojan-kormány olyan területekhez próbál hozzányúlni, amelyek hosszú évek alatt hozzászoktak a privilégiumokhoz, kivételekhez és ahhoz, hogy a közpénzt gyakorlatilag szerzett jognak tekintsék. A PNL-es politikus szerint az igazságszolgáltatás függetlensége nem jelentheti azt, hogy a bírák döntéseiről nem lehet kérdéseket feltenni, különösen akkor, amikor az „egybeesések kezdenek felhalmozódni”. A legerősebb mondatot pedig a végére hagyta:

„Nem így néz ki a bekötött szemű igazságszolgáltatás. Ez már kezd vörös igazságszolgáltatásnak kinézni.”

A „vörös” természetesen itt nem a bírói talárok legújabb divatszínére vonatkozik, hanem a PSD-re.

Ha az elmúlt napok eseményeit egymás mellé rakjuk, kezd kialakulni egy sokkal érdekesebb történet annál, hogy elveszett-e újabb tizenegy kormányhatározat. Romániában egyszerre zajlik egy politikai küzdelem arról, hogy egyáltalán végre lehet-e hajtani azokat a reformokat, amelyekhez uniós pénzek és állami modernizáció kötődnek, miközben a PSD parlamenti eszközökkel, közigazgatási perekkel és politikai nyomással fékezi Bolojan programját, és az igazságszolgáltatásból pedig sorra érkeznek azok a döntések, amelyek ezt a fékezést objektíve segítik. Ez önmagában még nem bizonyítja Turcan nagy állítását, hogy létezne valamiféle Savonea–PSD igazságügyi gépezet, de arra már bőven elegendő, hogy elkezdjük nagyon közelről megvizsgálni, mi a franc történik a román igazságszolgáltatásban, mert tizenegy kormányhatározat egyszerre történő blokkolása már nem jogtechnikai lábjegyzet. Különösen nem akkor, amikor közben az ország PNRR-pénzek százmillióit veszítette el, az integritási reformot politikai érdekek mentén szabdalják szét, a bértörvény három év után sem készül el, és szinte minden komolyabb reform körül ugyanazok a politikai szereplők és egyre gyakrabban ugyanazok az igazságügyi erőközpontok bukkannak fel.

Ugar