NATO- és Marx-kompatibilis lett a Palantir

A Maven Smart System rendszere elérte a teljes hadrafoghatóságot a NATO-n belül: a szövetség biztonsági testülete engedélyezte a rendszer titkos hálózatokon való üzemeltetését. Ezt a mérföldkövet mindössze napokkal azelőtt jelentették be, hogy a NATO vezetői összegyűlnek Ankarában egy olyan csúcstalálkozóra, amelyet várhatóan a mesterséges intelligencia és a kiberbiztonság kérdései fognak uralni. Van azonban ebben a történetben egy szereplő, akiről érdemes néhány szót ejteni, mielőtt belemennénk a technikai részletekbe: Alex Karp, a Palantir alapítója és vezérigazgatója, aki finoman szólva sem a liberális demokrácia elkötelezett híve.

Karp szívesen nevezi magát valamiféle marxista gyökerű gondolkodónak, amit láthatóan minden nehézség nélkül összeegyeztet azzal, hogy közben techmilliárdosként éppen egy tömegmegfigyelési infrastruktúrát épít – bár ebben nem is ő az első: Engelsnek is voltak gyárai, csak épp az ő öröksége egészen más irányba fejlődött tovább, mint amit Karp ma képvisel. Az Ugaron közzétett podcastban elhangzott, hogy Karp egyik legtöbbet idézett tézise szerint "a megfigyelő állam maga a szabadság" – ez a mondat pedig jóval túlmutat egy egyszerű üzleti szlogenen, és inkább aggodalomra ad okot.

A NATO bejelentette, hogy a Maven Smart System (MSS) műveletek 2026. június 22-én kezdődtek meg, és ezt "a Szövetség digitális átalakulásának mérföldköveként" jellemezte – áll a Cybernews által hivatkozott NATO-közleményben. A rendszer teljes biztonsági akkreditációt kapott a NATO Biztonsági Akkreditációs Testülettől, ami engedélyezi az alkalmazását a szövetség minősített hálózatán folytatott gyakorlatok, missziók és tevékenységek során. „Ez teljes felhatalmazást ad nekünk arra, hogy a NATO MSS-t mindenre bevessük, beleértve a gyakorlatokat, a missziókat és a tevékenységeket. Amit felépítettünk, a béke biztonságosabbá tételéről szól" – mondta Arnel David amerikai hadsereg-ezredes, a Task Force Maven igazgatója. Itt persze fel lehet hozni egy jogos ellenérvet: a NATO katonai szövetség, amely jelenleg – ha ezt hivatalosan még nem is mondták ki nyíltan – valójában háborús viszonyban áll Oroszországgal. Ez egy védekező háború, de attól még háború, és egy hadseregnek egyszerűen nem lehet feladata, hogy demokratikus intézményként működjön; egy ilyen elvárás egyenesen ártana a védelmi képességeknek. A kérdés viszont pontosan az, hogy Karp és a Palantir mennyivel nyújtózkodik túl azon a ponton, ameddig a katonai szükségszerűség indokolná a demokratikus kontroll hiányát – mert ez a fajta "védelmi" felmentés nagyon könnyen válhat egy olyan takaróvá, amely alatt már a totális megfigyelőállam erotikusnak tartott rémképére recskáznak a techguruk.

A vállalat egyébként igyekezett kezelni a lehetséges amerikai „lekapcsoló gombbal" összefüggő európai aggodalmakat – vagyis az attól való félelmet, hogy Washington utasíthatja az amerikai cégeket a szövetségesek által használt technológiák letiltására. Az Euractiv szerint a Palantir hangsúlyozta, hogy ilyen mechanizmus nem létezik a NATO-rendszerében. Jean-Charles Ellermann-Kingomber nagykövet, a NATO kiberügyekért és digitális átalakulásért felelős főtitkárhelyettese elmondta, hogy az adat „minden eddiginél inkább" stratégiai eszköz, és a szövetség azon képessége, hogy biztonságosan ossza meg azokat, „tiszteletben tartva a nemzeti szuverenitást", kulcsfontosságú lesz.

A jóváhagyás egy olyan légkörben született, amelyben egyes NATO-tagok körében komoly aggodalmak fogalmazódtak meg. A minősített adatok kezelésével kapcsolatos aggályokra hivatkozva Spanyolország elkezdte tiltólistára helyezni a Palantirt a közbeszerzési szerződések terén. Franciaország lépéseket tett a Palantir fokozatos kiszorítása érdekében, helyette a francia ChapsVision céget részesítve előnyben, Németország katonai kibervédelmi főnöke pedig 2026 elején kijelentette, hogy a német fegyveres erők nem terveznek szerződést kötni a vállalattal.

Csakhogy az európai színtér sem sokkal jobb, csak épp más előjellel problémás. Vegyük csak a francia Mistral AI példáját: ezt a rendszert a francia hadsereg egy hároméves szerződéssel jutalmazta, és most már a NATO-ba integrált MSS rendszer is támogatja. A Palantirt láthatóan egy csöppet sem zavarja az, hogy az észt kutatók alapos vizsgálata szerint a Mistral AI-ágens gyakorlatilag mindent készpénznek vesz, amit az orosz propagandagépezet elé tesz – vagyis miközben Franciaország a Palantirtól félti a szuverenitását, a saját hazai alternatívája egy sokkal alapvetőbb szűrési problémával küzd. A spanyol tiltakozás, amely adatbiztonsági aggályokra hivatkozik, még akár jogosnak is tekinthető, de a francia álláspont, amely a fentebb említett Mistral-problémák fényében próbálja kiszorítani a Palantirt, már inkább mosolyra fakasztó, mintsem meggyőző szuverenitás-politika.

Ugyanakkor a NATO legfőbb szövetséges átalakulási parancsnoka, Pierre Vandier tengernagy, május folyamán azt nyilatkozta a Politicónak, hogy „jelenleg nincs valódi versenytársa a Palantirnek", és arra sürgette az európaiakat, bizonyítsák be: képesek alternatívákat szállítani

„hónapok vagy évek alatt, nem pedig egy évtized alatt".

Ez a felszólítás nem primitív baszogatás volt Vandier részéről, hanem egy nagyon is valós helyzet pontos lenyomata: Európa a háború immár ötödik évében sem képes legalább annyi légvédelmi rakétát gyártani, hogy az ukránok legalább a nagyvárosaik felé tartó orosz cirkálórakétákat és ballisztikus rakétákat le tudják lőni. Ráadásul az európai politikai osztály időről időre egészen elképesztő baklövéseket is produkál: elég csak felidézni Josep Borrell egykori uniós külügyi főképviselőt, aki egymillió légvédelmi lövedéket ígért Ukrajnának, majd végül ennek jó, ha a negyedét sikerült összeszedni, vagy Petr Pavel cseh elnök hasonló céllal indított kezdeményezését, amely bár végül sikerrel járt, csak addig működött zökkenőmentesen, amíg Andrej Babišt meg nem választották cseh miniszterelnöknek.

Ezek után jogos a kérdés: hogyan is bízhatna meg egy olyan Amerika, amely a saját hadseregét hagyományosan hosszú távú, évtizedes léptékben tervezi, egy olyan Európában, amely a fentiek fényében sem katonai gyártókapacitásban, sem technológiai megbízhatóságban nem tud felmutatni valódi alternatívát?

Közeleg az ankarai csúcstalálkozó, de az európai ébredést ismét elnapolták...

Felhasznált források: Cyber News, Euractiv, Politico