Olvasó: "Anzelm apát kilakoltatása eleve hamis alapra épül"
Olvasónk nyílt levélben fordult a katolikus egyház papajaihoz és méltóságaihoz, hogy ne hagyják magára a kilakoltatás előtt álló Fejes Rudolf Anzelm apátot. A levél tartalma annyira megrázó és igazságos, hogy úgy érzetük azt mindenkinek ismernie kell.
Főtisztelendő és Tisztelendő Atyák!
Most nem lehet hallgatni, és ebben a helyzetben a hallgatás nemcsak a szavak hiányát jelenti, hanem azt is, ha kedden nem jönnek el. Mert amikor egy paptestvérük ellen politikai vegzálás zajlik, és megpróbálják kilakoltatni úgy, hogy ennek következménye az Egyház céljaira szolgáló helyek és javak sérelme legyen, akkor a távolmaradás nem semlegesség, hanem hallgatás. Anzelm apát kilakoltatásának ügyében nincs külön premontrei ügy és külön katolikus ügy, mert egy Egyház van: a római katolikus Anyaszentegyházunk.
Ezért ami kedden Anzelm apáttal, a premontrei rendházzal és a római katolikus Anyaszentegyház céljaira szolgáló helyekkel és javakkal történik, az nem magánügy, hanem az egész Egyházat érintő igazságpróba. Anzelm apát kilakoltatása eleve hamis alapra épül, mert nem az ő személyes vagyonáról, és nem egy egyszerű polgári lakás kiürítéséről van szó, hanem olyan helyekről és javakról, amelyek az Egyház szolgálatára, a kultuszra és a közösség javára vannak rendelve. Amennyiben tehát ezt a kényszerkilakoltatást úgy állítják be, mintha az pusztán Anzelm apát személyes ügye volna, miközben valós következménye Anyaszentegyházunk céljaira szolgáló tér és vagyon sérelme, akkor az egész eljárás igazságtalan alapra épül. Ezt még súlyosabbá teszi, hogy a román állam maga is elismeri a Prépostság külön jogi helyzetét, Anzelm apát egyházi tisztségét, és azt is, hogy a közvetlenül és kizárólag a kultusz céljára rendelt javak különleges védelem alatt állnak.
Éppen ezért annál nyilvánvalóbb az igazságtalanság, ha mégis úgy járnak el, mintha itt csupán Anzelm apát személyes kényelme forogna kockán. Szeretnénk figyelmükbe ajánlani, hogy a Katolikus Egyház Katekizmusa világosan megmutatja: a tekintély csak akkor törvényes, ha a közjót szolgálja és erkölcsileg megengedett eszközökkel él; ha pedig a személy méltóságából fakadó jogokat semmibe veszik, maga ingatja meg saját erkölcsi alapját. Ugyanígy azt is tanítja, hogy különösen sürgető kötelesség mellé állni annak, akit jogsérelem, megaláztatás vagy kiszolgáltatottság ér. A közjó tehát nem épülhet hazugságra, jogi csúsztatásra, visszaélésre vagy korrupcióra. Innen nézve a kérdés valóban egyszerű: ha ma egy személyre hivatkozva hozzá lehet nyúlni az Egyház céljaira szolgáló helyekhez és javakhoz, akkor holnap ugyanezt más pappal, más rendházzal és más templommal is meg fogják próbálni. Éppen ezért az Önök hallgatása sem marad következmények nélkül. Ha most nem állnak oda, amikor egy paptestvérük ellen igazságtalanság készül, és amikor Anyaszentegyházunk céljaira szolgáló helyek és javak sérelme reális veszély, akkor ezzel azt az üzenetet erősítik meg, hogy ezt meg lehet tenni. Ha pedig azt meg lehet tenni, akkor abból előbb-utóbb gyakorlat lesz, a mai kivételből holnapi precedens, a mai jogsértésből holnapi módszer. Vagyis az Önök mai hallgatása a holnapi jogsértést nem egyszerűen kíséri, hanem elő is készíti. Önöknek ezért most nem hallgatniuk kell, hanem példát mutatniuk, mert ha Önök sem állnak oda, amikor a rosszat rossznak kell nevezni, akkor a hívek mit tanuljanak ebből? Ezért kérjük Önöket, hogy kedden, április 14-én jöjjenek el, álljanak oda, és mondják ki világosan, hogy itt nem Anzelm apát magánügyéről vagy személyes kényelméről van szó, hanem Anyaszentegyházunk céljaira szolgáló helyek és javak védelméről, és arról, hogy a közjó nem épülhet igazságtalanságra. Ha pedig mindezek ellenére kedden nem jönnek el, és nem állnak ki Anyaszentegyházunk közös érdeke mellett, akkor ez már nem puszta távolmaradás lesz, hanem a hallgatás ténye; és ha ma hallgatnak, akkor holnap Önökkel is megtörténhet ugyanez a szégyen.
Krisztusban bízva és lelkiismeretükre apellálva,
Olvasó