Putyin helyett Washington aggódik az ukrán visszacsapások miatt

Első olvasásra azt hihetnénk, hogy Lavrov fogalmazott, esetleg Medvegyev talált magának néhány józan percet, és ezúttal atomfenyegetés nélkül magyarázza el, miért kellene Ukrajnának csendben tűrnie a pusztítást, csakhogy az ukrán visszacsapások miatt most az amerikai Pentagon egyik vezetője aggódott, méghozzá azon a brüsszeli tanácskozáson, amelynek elvileg Ukrajna támogatásáról kellett volna szólnia. Boris Pistorius német védelmi miniszter nem is vesződött különösebben a diplomáciai csomagolással, amikor meglehetősen ostoba dolognak nevezte az ukrán csapások bírálatát.

Elbridge Colby, a Pentagon védelempolitikáért felelős államtitkára november 17-én, az Ukrajna védelmét támogató kapcsolattartó csoport ülésén azt fejtegette, hogy az orosz hátország elleni nagy hatótávolságú támadások amerikai értékelés szerint sem a háború lezárását nem hozták közelebb, sem az orosz csapatok előrenyomulását nem fékezik. Szerinte a közbeszéd túlságosan azokra a látványos csapásokra figyel, amelyek az orosz lakosságnak okoznak fájdalmat, miközben a támogatást inkább a front megtartására és az orosz utánpótlást akadályozó, közepes hatótávolságú támadásokra kellene összpontosítani. Ugyanebben a beszédben elismerte az ukrán hadsereg eredményeit, és azt is hozzátette, hogy nem akarják hátrakötött kézzel harcoltatni Ukrajnát, bár a folytatás fényében ez inkább megnyugtatásnak szánt fordulatnak hangzott. Colby ugyanis arra figyelmeztetett, hogy különösen a polgárinak nevezett infrastruktúra, például a Wildberries orosz internetes kereskedő raktárai elleni támadások erősíthetik az orosz társadalom elszántságát és a Kreml készségét az eszkalációra. A Pentagon képviselője mindenesetre feltűnő együttérzéssel mérlegelte, milyen kedvezőtlen lelki hatással lehet az oroszokra, ha a háború következményei az ő országukban is megjelennek. A megtámadott ország közben ötödik éve próbálja elérni, hogy az agresszornak ne csupán a térképen és a hadijelentésekben legyen háborúja, hanem az utánpótlásában, a haditermelésében és a költségvetésében is, Washingtonból pedig megérkezik a figyelmeztetés, hogy ettől Putyin még rosszkedvű lehet.

Pistorius éppen ezt az aránytévesztést utasította vissza, amikor arról beszélt, hogy stratégiai katonai vagy katonai célra használt oroszországi létesítmények támadását bírálni „meglehetősen ostoba dolog”. Szerinte inkább az Ukrajna áram-, víz- és hőellátását érő, nappal és éjszaka ismétlődő orosz támadásokról kellene beszélni, amelyeket terrorizmusnak nevezett. A német miniszter tehát visszaterelte a beszélgetést ahhoz az alapvetéshez, amely a washingtoni eszkalációs aggodalmak között rendszeresen elvész: Oroszország támadta meg Ukrajnát, és az orosz vezetés folytatja a háborút. A brit védelmi miniszter, Wes Streeting szintén megvédte az ukrán stratégiát, mert álláspontja szerint a nagy hatótávolságú csapások gyengítik Putyin hadigépezetét, időt nyernek és életeket mentenek. Hozzátette azt is, hogy nem a szövetségesek dolga megmondani Ukrajnának, hogyan vívja a saját háborúját, ami ebben a társaságban már majdnem radikális kijelentésnek számít.

Az egész jelenet attól különösen dühítő, hogy az ukránok éveken át éppen az amerikai és más nyugati korlátozások között próbáltak védekezni: a szükséges fegyverek egy részére hosszú ideig vártak, majd amikor megkapták őket, újabb vita kezdődött arról, milyen célpontokra használhatják azokat. A Biden-kormányzat döntéseiben meghatározó szerepe volt az orosz nukleáris fenyegetéstől való félelemnek, amely 2022 őszén, az ukrán katonai sikerek idején különösen felerősödött. Rob Bauer későbbi beszámolója szerint az amerikai hírszerzés akkor egy ponton rendkívül magasra értékelte egy orosz taktikai atomfegyver bevetésének kockázatát, a nagyobb hatótávolságú fegyverek átadásának halogatását pedig azóta is súlyos bírálatok érik. Felmerül tehát a keserű kérdés, hogy Ukrajna 2022 őszén, a visszaszerzett területek és az orosz hadsereg kudarcai után meddig juthatott volna, ha Washington bátrabban és gyorsabban támogatja. Azt nem lehet utólag bizonyítani, hogy már akkor megnyerhette volna a háborút, de az elszalasztott lehetőség gondolatát sem lehet elintézni azzal, hogy minden óvatosság szükségszerűen bölcs döntés volt. A fegyverek késleltetésének és használatuk korlátozásának ugyanúgy volt ára, mint az engedélyezésüknek lett volna kockázata, csak az előbbit elsősorban az ukránok fizették meg.

Most pedig, amikor már a teljes körű invázió ötödik évében járunk, ismét azt hallják, hogy az oroszországi visszacsapásaik miatt fokozódhat a háború. Ebben a gondolatmenetben az agresszor minden újabb fenyegetése újabb indok arra, hogy a megtámadott fél fogja vissza magát, vagyis Putyinnak elég kilátásba helyeznie a következő gaztettet, és máris mások kezdik korlátozni helyette Ukrajnát. Politikai értelemben ezt joggal lehet árulásnak nevezni, mert a végeredmény az agresszornak kedvez, bárhogyan csomagolják is a stratégiai megfontolásokat. A nyilatkozat időzítése különösen rossz szájízt hagy maga után, hiszen Donald Trump november 19-én, csütörtökön Hszi Csin-pinggel és Vlagyimir Putyinnal készül találkozni Sencsenben. A kínai külügyminisztérium hivatalosan is bejelentette a hármas csúcstalálkozót, Putyin pedig már előre jelentős hasznot remél tőle. Arra nincs nyilvános bizonyíték, hogy Colby szavait kifejezetten a találkozó kedvéért időzítették volna, a politikai üzenet azonban így is úgy hat, mintha Washington előre megpróbálná elsimítani a Kreml rosszkedvét. Trump nagy üzletet akar felmutatni, és ebbe a díszletbe kellemetlenül belerondítanak azok az ukránok, akik továbbra is azt hiszik, hogy az országuk sorsáról nekik is lehet mondanivalójuk, az orosz támadásokra pedig joguk van katonai választ adni. Ha a nagyhatalmi alku jó hangulatának az az ára, hogy a megtámadott országot nyilvánosan rendreutasítják, miközben az agresszor sértettségét gondosan számításba veszik, akkor Lavrovnak valóban kevesebb dolga marad, mert az érvelés egy részét már elmondják helyette Washingtonból.

Ugar

Tetszett a cikk?

Támogassa a munkánkat egy kis adománnyal

Biztonságos fizetés Stripe-on keresztül • Min. 2 EUR

Gesta-ajánló:

Szele Tamás: Putyin Z-bimbói

Szele Tamás: Putyin Z-bimbói

Azért megnézném Putyint a Z-bimbók hölgykoszorújában. Bár nincs kizárva, hogy lesz majd ilyen kép is róla. Végre egy társaság, ahol neki lesz a legtöbb esze. Igaz, ez sem biztos.

zona•
Európa elbukta a Putyinnal vívott politikai háborút, és most a saját jövőjéhez kér bebocsátást

Európa elbukta a Putyinnal vívott politikai háborút, és most a saját jövőjéhez kér bebocsátást

Amikor egy kontinens éveken át finanszírozza a védekezést az ellene is irányuló agresszióval szemben, majd végül azon kell örvendeznie, hogy talán meghívják a saját biztonságáról szóló tárgyalásokra, akkor ideje kimondani, hogy politikai vereséget szenvedett. Ukrajna katonái továbbra is harcolnak, az ország katonai veresége korántsem eldöntött, Európa azonban odáig hátrált, hogy az agresszor és…

ugar•
 Száguldana a mesterséges intelligencia, de a cégek adatai lefékezik

Száguldana a mesterséges intelligencia, de a cégek adatai lefékezik

A vállalatok pénzügyi és adóügyi vezetői egyre többet várnak a mesterséges intelligenciától, de a legtöbb cégnél még az alapok sincsenek meg hozzá: az adatok szétszórtak, rossz minőségűek, és nem alkalmasak arra, hogy egy gép dolgozzon velük. Ez derül ki az EY tanácsadó cég 2026-os globális felméréséből (EY Tax and Finance Operations Survey 2026), amelynek eredményeit november 13-án hozták…

ugar•
Azért a Nyugat is tud, amikor akar: a rakétaerők titkait adhatta át Washingtonnak Csin Kang és Li Sang-fu

Azért a Nyugat is tud, amikor akar: a rakétaerők titkait adhatta át Washingtonnak Csin Kang és Li Sang-fu

Több mint három évvel azután, hogy Csin Kang kínai külügyminiszter és Li Sang-fu védelmi miniszter néhány hét különbséggel eltűnt a nyilvánosság elől, a párizsi hírszerzési szaklap, az Intelligence Online szerdán amerikai szálat tárt fel a bukásuk mögött. A lap értesülése szerint a Hszi Csin-ping pártfőtitkár és államfő bizalmi köréhez tartozó két politikus együtt juttatott el Washingtonnak…

ugar•
Köszönjük meg Hunornak is: hárommilliárd eurónyi uniós pénz veszhet oda

Köszönjük meg Hunornak is: hárommilliárd eurónyi uniós pénz veszhet oda

Romániát fenyegeti a legnagyobb csökkentés az uniós helyreállítási alapból: a Financial Times értesülése szerint az ország mintegy hárommilliárd eurót veszíthet el abból a pénzből, amelyet a helyreállítási és rezilienciaépítési eszköz (RRF) keretében, Románia esetében a nemzeti helyreállítási terv (PNRR) alapján kaphatott volna.

ugar•