Ukrán gabona, magyar állami pénz és politikai képmutatás

Miközben Orbán Viktor és Andrej Babiš az ukrán mezőgazdasági import ellen kampányolt, a hozzájuk kötődő üzleti körök vállalatai több tízmillió dollár értékben vásároltak ukrán gabonát és olajos magvakat. A román RISE Project két oknyomozó cikke azt mutatja be, hogyan fonódott össze ebben a kereskedelemben a Babiš által alapított Agrofert, a magyar Hodler-csoport, az UBM és több romániai vállalkozás, valamint miként kerültek az ellátási láncba ukrán hatósági vizsgálatokban szereplő cégek és magyarországi közvetítők. Az ügyben Magyar Péter neve is megjelenik, aki a vizsgált időszakban a Hodler jogi igazgatója volt.

A romániai RISE Project munkatársa, Romana Puiuleț 2026. június 16-án két terjedelmes oknyomozó anyagot közölt az ukrán gabona romániai és magyarországi útjáról. A Haszon a háborúból: Orbán és Babiš bizalmi körei ukrán gabonával kereskednek Romániában című cikk azt tárja fel, hol találkoznak Romániában az Orbán környezetéhez köthető magyar befektetők és az Agrofert érdekeltségei. A másik, Az ukrán gabonakereskedelem egyik helyi csomópontja című írás egy Fehér megyei vállalkozás, az Agropec Dionis üzletein keresztül követi végig, hogyan jutott el az ukrán termény magyarországi feldolgozókhoz és regionális kereskedőkhöz. A vizsgálat kereskedelmi adatokra, magyar, román és ukrán cégnyilvántartásokra, ukrajnai büntetőügyek irataira, valamint az érintett vállalatok válaszaira épül. A RISE és az OCCRP újságírói az ImportGenius 2022 februárja és 2025 decembere közötti adatait vetették össze a vállalatok belföldi és uniós ügyleteivel. Így nemcsak az egyes szállítmányok útja, hanem a közvetítők, a vevők és a mögöttük álló üzleti körök kapcsolatrendszere is kirajzolódott.

A háború új útvonalakat és új közvetítőket teremtett

Az orosz invázió és a fekete-tengeri kikötők blokádja alapjaiban alakította át az ukrán mezőgazdasági exportot, lévén az addig tengeren szállított gabona, olajos magvak és takarmány-alapanyagok jelentős részét szárazföldi útvonalakra kellett terelni, emiatt pedig felértékelődtek a szomszédos országok vasútvonalai, határállomásai, raktárai és kereskedőcégei. A valódi termelők, feldolgozók és nagy nemzetközi kereskedők mellett azonban olyan társaságok is megjelentek az ellátási láncban, amelyeket az ukrán hatóságok adócsalással és más gazdasági bűncselekményekkel összefüggésben vizsgáltak. A RISE az ilyen konstrukciókban értékesített terményre használja a „fekete gabona” kifejezést - ez nem az áru minőségére, hanem annak pénzügyi és adózási hátterére utal.

A portál korábbi vizsgálatai szerint a háború első évében több mint kilencmillió tonna, mintegy 2,2 milliárd dollár értékű ukrán gabona haladt át közép- és kelet-európai párhuzamos kereskedelmi hálózatokon. Az ukrán hatóságok által vizsgált cégek közvetítésével 2022-ben körülbelül 1,14 millió tonna, 269 millió dollár értékű termény ment át Magyarországon, Románia pedig egyszerre volt tranzitország és végső piac: 2022-ben és 2023 első felében 1,8 millió tonna, 432 millió dollár értékű „fekete gabona” kapcsolódott a feltárt forgalomhoz. A RISE leírása szerint az árut gyorsan továbbadták, az ügyleteket lebonyolító társaságok jelentős részét pedig később megszüntették, miközben az exportbevételek nem kerültek vissza az ukrán gazdaságba. A háború sújtotta ország így éppen azoktól az adóbevételektől esett el, amelyekre a túléléshez és a védekezéshez szüksége lett volna. A szerző egy másik, egymáshoz kapcsolódó magyarországi közvetítői kört is bemutat. Néhány, már a háború előtt működő kereskedőcégen összesen 1,2 milliárd dollár értékű gabona haladt keresztül. A termény egy része nemzetközi kereskedők közvetítésével Romániába jutott, a közbeiktatott vállalkozásokat pedig később felszámolták - egyes cégek névleges tulajdonosai kiszolgáltatott helyzetű emberek voltak, köztük egy brnói pszichiátriai klinika korábbi betegei.

Importellenes politika, ukrán gabonából származó üzlet

A két RISE-cikk alapvető ellentmondása egyszerű: miközben Orbán Viktor és Andrej Babiš politikai üzeneteinek egyik visszatérő eleme volt az ukrán mezőgazdasági import elutasítása, a hozzájuk kötődő üzleti körök vállalatai jelentős mennyiségű ukrán árut vásároltak. Babiš 2024 márciusában egy videóban szennyezettnek nevezte az ukrán mezőgazdasági termékeket. Orbán Viktor a magyar gazdák védelmére hivatkozva támadta az importot, és az ukrán termények ügyét is beillesztette a Brüsszel és Kijev elleni kampányába, továbbá mindketten bírálták Ukrajna támogatásának gazdasági költségeit: Babiš a háborúból való kimaradást hangsúlyozta, Orbán pedig azt állította, hogy Brüsszel konfliktusba akarja sodorni Magyarországot.Ezzel egy időben azonban az Agroferthez és az Orbán környezetéhez kötődő vállalatok több tízmillió dollár értékben vásároltak ukrán mezőgazdasági termékeket.

Az Agrofert és Babiš kapcsolatát régóta összeférhetetlenségi viták kísérik. Az Európai Bizottság 2021-ben arra jutott, hogy Babiš a vállalatcsoport vagyonkezelő alapokba helyezése után is megőrizte annak ellenőrzését, és befolyásolhatta a saját cégeihez kerülő uniós támogatásokat. A RISE szerint Babiš 2025 októberében ismét közvetlen tulajdonossá vált, majd az összeférhetetlenség megszüntetésére hivatkozva újból vagyonkezelő alapra bízta az Agrofertet. A cikk felidézi a Gólyafészek-ügyet is, amelyben a kis- és középvállalkozásoknak szánt uniós támogatások megszerzését vizsgálták. Az Agrofert a RISE kérdéseire azt válaszolta, hogy Babiš már nem részvényese és nem tényleges tulajdonosa a csoportnak, annak irányításában sem vesz részt, ezért politikai nyilatkozatait nem kívánják kommentálni. Babiš a cikk megjelenéséig nem válaszolt az újságíróknak.

Az East Grainben találkozott a cseh óriásvállalat és a magyar befektetői kör

Az Agrofert és a magyar Hodler-csoport érdekeltségei a kolozsvári East Grainben értek össze. A cseh vállalatcsoport 2023-ban 65 százalékos részesedést szerzett a gabonakereskedőben, a részvényeket több tulajdonostól, köztük a Hodler által ellenőrzött East Consultingtól vásárolta meg. Az East Consulting részesedése 39,02 százalékról 12,62 százalékra csökkent, de kisebbségi tulajdonosként a társaságban maradt.

Fontos időrendi részlet, hogy a RISE által vizsgált 2022-es ügyletek még az Agrofert többségi tulajdonszerzése előtt történtek!

Az East Grain korábbi, megosztott tulajdonosi köre a Kerezsi Miklós vezette East Consulting körül szerveződött. Az East Grain forgalma a háború első évében jelentősen nőtt: a 2021-es, hozzávetőleg 540 millió lejes bevétel 2022-re közel 700 millió lejre emelkedett. A több mint 450 beszállítóval dolgozó vállalat Romániában, Magyarországon és Szerbiában is jelen van, saját logisztikai rendszerrel és akár 80 ezer tonnás tárolókapacitással rendelkezik. A terjeszkedés következő állomása a nyugat-romániai Maragro 2025 júliusában lezárt felvásárlása volt. A megszerzett vállalkozás körülbelül 9600 hektáron gazdálkodik, olajos magvakat dolgoz fel és vetőmagot állít elő. A RISE által idézett iratok szerint az adásvétel megtárgyalására és aláírására Kiss-Griz Alpár, az East Grain igazgatósági tagja kapott meghatalmazást. Ugyancsak ő volt, aki válaszolt az újságírók kérdéseire - állítása szerint a Hodler által kezelt befektetési konstrukciók egyike sem finanszírozta közvetlenül vagy közvetve a céget, a kapcsolatot az East Consulting tulajdonrésze jelenti. A vállalat ugyanakkor azt is közölte, hogy a hozzá kapcsolódó East Silodep a magyar kormány által finanszírozott Pro Economica Alapítványon keresztül támogatást kapott egy kerelőszentpáli siló megépítésére.

Magyar állami tőke a Hodler és az UBM mögött

A tulajdonosi háló magyar oldalán a Hodler Capital áll, amely elsősorban Magyarországon, Romániában és Szerbiában működő agrár- és élelmiszeripari befektető. Alapítója és ügyvezetője Kerezsi Miklós, aki a RISE szerint a Lázár Jánoshoz kötődő, állami agrárvagyont kezelő Jövő Nemzedék Földje Alapítvány vezetésében is szerepet vállalt. A portál a Transparency International Magyarország jelentése alapján ismerteti a Hodler állami finanszírozáshoz és politikai szereplőkhöz fűződő kapcsolatait. Az alapkezelő vezetésében korábban Lantos Csaba és Csák János is szerepelt. A RISE megemlít egy, a Hodler alapításában részt vevő vállalkozást is egy uniós támogatású iskolai digitalizációs program ügyében, amelyben az OLAF 3,6 millió euró visszakövetelését javasolta, és büntetőjogi felelősséget is megállapítottak. A Hodler által kezelt Európa Agrár- és Élelmiszeripari Magántőkealap 2021-ben indult, a RISE pedig 70 százalékos Eximbank-részvételt és körülbelül 31 millió eurós finanszírozást említ. Az alap céljai között a szomszédos országokban, köztük Erdélyben történő mezőgazdasági földvásárlás is szerepelt. A befektetők pénzét az alap gyűjti össze, azt az alapkezelő kezeli, a beruházásokat pedig külön erre létrehozott vagy megvásárolt vállalkozásokon keresztül valósítják meg.

A romániai Poultry Integrationbe több mint 4,3 millió euró került az alapból, és ezen a cégen keresztül kapcsolódik a rendszerhez a Poultry Investment, amely az erdélyi baromfiiparban terjeszkedett. A vállalat a tenyésztést, a keltetést és a takarmánygyártást igyekezett egyetlen termelési láncba szervezni, hogy a gabona beszerzésétől a hús előállításáig és értékesítéséig minél több munkafolyamatot ellenőrizzen.

Ennek a láncnak a része a kerelőszentpáli takarmánygyár, ahol az Agroferthez és a Hodlerhez vezető tulajdonosi szálak közvetlenül is összefutnak.

Az üzemet Orbán Viktor 2019-ben UBM Feed néven avatta fel, beszédében az állami pénzintézetek támogatásával megvalósuló magyar gazdasági terjeszkedést hangsúlyozta, Kelemen Hunor pedig a munkahelyteremtésről és a magyar tőke romániai jelenlétének erősödéséről beszélt. A társaság 2026 eleje óta Protena néven működik, tulajdonosai fele-fele arányban az Agrofert irányítása alatt álló East Grain és a Poultry Investment. A gyár évente több mint 200 ezer tonna takarmány előállítására képes. A cikkben szereplő becslés szerint 2025-ben 332 millió lejes árbevételt ért el, ami mintegy 117 millió lejjel, több mint ötven százalékkal haladta meg a 2021-es szintet. Az UBM-csoportnál szintén megjelenik az állami tőke. A RISE a vállalat legnagyobb egyedi részvénycsomagjaként egy 15,62 százalékos részesedést azonosított, amely az állami hátterű MFB Corporate Investment and Transaction magántőkealaphoz tartozik. A Transparency International ezt a Tiborcz Istvánhoz, Mészáros Lőrinchez és Jellinek Dánielhez kapcsolódó alapok átláthatósági problémáival együtt vizsgálta, de az ebből született jelentés szerint az MFB beszámolóiból idővel eltűntek az egyes befektetések követését lehetővé tevő részletes adatok, a bank pedig üzleti titokra hivatkozva nem válaszolt a szervezet kérdéseire.

Magyar Péter szerepe a Hodlernél

A Hodler történetében Magyar Péter jelenlegi miniszterelnök neve is megjelenik. Magyar 2024 márciusáig az alapkezelő jogi igazgatójaként dolgozott, 2022 és 2023 között pedig a Good Farming vezetője volt. A csoport a RISE kérdéseire azt válaszolta, hogy Magyar a közszférából kívánt átlépni a magánszférába, a Hodlernél valamennyi jogi ügyért felelt, és két portfólióvállalat tevékenységében vett részt. Politikai fellépése után azonnal lemondott - az időrendből ugyanakkor az is látható, hogy a cikkben vizsgált gabonakereskedelem időszakában végig a Hodlernél dolgozott. A RISE nem állítja, hogy Magyar személyesen részt vett volna a bemutatott gabonaügyletek lebonyolításában, a politikus jelentőségét az adja, hogy jogi igazgatóként a csoport jogi ügyeiért felelt abban az időszakban, amikor a Hodler érdekeltségei a vizsgált kereskedelmi hálózatokban jelen voltak.

Az East Grain 2022 márciusa és 2023 márciusa között 4,8 millió dollár értékben importált Ukrajnából kukoricát, búzát, árpát, szójadarát és olajat. A szójadara az olajkinyerés után visszamaradó, takarmányként hasznosított anyag, vagyis a beszerzések a szűken vett gabonán túl az élelmiszer- és takarmányipar más alapanyagaira is kiterjedtek. A kolozsvári társaság 2022-ben 237 ezer euró értékben vásárolt a Viterra Hungarytól is - ennél a cégnél a RISE 2022-ben és 2023 első felében 12 millió dollárnyi, a „fekete gabona” kereskedelméhez kapcsolódó ukrán importot azonosított. Az East Grain olyan UBM-csoportbeli vállalkozásokkal is üzletelt, amelyeknek a cikk szerint több mint 1,3 millió dollárnyi tranzakciójuk volt ukrajnai fantomcégekkel.

A Viterra Hungary Kft.-t 2025 szeptemberében vásárolta meg a Louis Dreyfus Company Hungary Kft., azóta ezen a néven folytat tevékenységet. (Ugar megjegyzése)

Az egyik részletesen bemutatott beszerzésnél a kereskedelmi adatok 2022 novemberében öt, a TOV SK-Agro nevéhez kapcsolódó kukoricaügyletet mutattak, összesen 584 ezer dollár értékben. A nyilvántartott ár tonnánként 130 dollár volt; ezt a RISE a körülbelül 270 dolláros konstancai kikötői árral vetette össze. A kereskedelem magyarországi ágát az East Grain Hungary jelentette, amelyet a romániai vállalat 2017-ben alapított. A cég évente 150–200 ezer tonna árut mozgat meg, Romániából és Magyarországról vásárol, majd főként közép- és kelet-európai malmoknak, takarmánygyáraknak és más feldolgozóknak értékesít. Emellett a nyugat-európai és a fekete-tengeri piacokon is jelen van. Az East Grain Hungary 2023 januárja és 2025 októbere között mintegy 18 millió dollárért importált Ukrajnából szójadarát és takarmányipari melléktermékeket, ezen belül 2025 áprilisa és októbere között 73 ügyletben 4,4 millió dollár értékben vásárolt az MHP-csoporthoz tartozó Katerynovilsky Elevatortól. A londoni tőzsdén jegyzett MHP végső tulajdonosa Jurij Koszjuk, Petro Porosenko korábbi tanácsadója. A magyar leányvállalat a romániai anyacégét is ellátta: 2022-ben ötmillió euróért adott el neki árut. Az East Grain magyarországi vevői közé tartozott az Agrofert-csoport NT Élelmiszertermelő és Kereskedelmi Kft.-je is, még azelőtt, hogy a cseh csoport többségi tulajdont szerzett volna a kolozsvári társaságban. A RISE 2022-ben 6,8 millió eurós értékesítést mutatott ki az NT felé. A közvetlen ukrán beszerzések is növekedtek. Az NT 2022 szeptembere és 2023 márciusa között körülbelül hatmillió dollárért vásárolt napraforgómagot, az Agrofert pedig 2022 és 2025 között hozzávetőleg 13 millió dollárért vett kukoricát és repcét.

Összehasonlításként: 2011-től a háború kezdetéig az Agrofert ukrajnai importja főként nitrogénműtrágyából és titánércből állt, összesen mintegy 3,1 millió dollár értékben. A háború után tehát nemcsak a forgalom nőtt, hanem a vásárolt termékek köre is jelentősen átalakult.

Az NT beszállítói között a RISE egy Oleg Kijasko által alapított ukrán vállalkozást is azonosított. Kijaskót az ukrán biztonsági szolgálat 2020-ban egy erőszakos bűncselekményekkel gyanúsított harkivi csoport ügyében vette őrizetbe; a nyomozók a „Herceg” néven ismert Vadim Kazarcsev köréhez kapcsolták. Az NT 2022 novembere és 2023 márciusa között 1200 tonna napraforgómagot vásárolt ettől a cégtől 480 ezer dollárért, a tonnánkénti átlagár 400 dollár volt, amit a RISE az általa használt piaci árszintnél mintegy 26 százalékkal alacsonyabbnak talált. Két másik beszállítótól összesen 2600 tonnát vett mintegy 650 ezer dollárért, tonnánként 250 dolláros áron.

Az UBM több tízmillió dolláros ukrán importja

Az UBM-csoport szintén jelentős magyar szereplője volt a RISE által feltárt kereskedelemnek. Bukaresti cége, a 2017-ben román–magyar tőkével létrehozott UBM Agri Trade 2022 és 2025 között 52 millió dollár értékű ukrán mezőgazdasági árut importált, ebből 1,1 millió dollárnyi termék hatósági vizsgálat alatt álló vállalatoktól érkezett. A magyarországi anyavállalat, az UBM Agro Zrt. 2022 decembere és 2024 márciusa között további 18 millió dollár értékben vásárolt ukrán gabonát, az East Grain pedig további 1,6 millió euróért adott el gabonát a romániai UBM Agri Trade-nek. Kerezsi Miklós 2024 decemberében egy szatmári céget is eladott az UBM-nek; ez a vállalkozás korábban részt vett az UBM Feed alapításában. Az UBM Agri Trade ukrán beszállítói között szerepelt a Yavkinsky Elevator, amelytől félmillió dollár értékben vásárolt kukoricát. A Rafael Gorojan gabonakereskedőhöz kapcsolt vállalkozás egy mintegy háromszáz céget érintő, adófizetés elmaradása miatt indított ukrán nyomozásban is megjelenik, az East Grain ezenkívül több mint 52 millió dollárért exportált két, ugyancsak Gorojanhoz köthető brit vállalatnak, és nemzetközi kereskedőket, köztük a Viterra Romániát is kiszolgálta.

Egy másik beszállítótól, az Agrolight Companytól az UBM Agri Trade 2022 szeptemberében 67 ügyletben 1600 tonna kukoricát vásárolt 320 ezer dollárért - a tonnánkénti 200 dolláros árat a RISE az akkori, hozzávetőleg 292 dolláros konstancai kikötői árral vetette össze, és mintegy 32 százalékos különbséget állapított meg. Az Agrolight a háború előtt létrehozott szumi cégcsoport része volt, a csoport vállalkozásait 2023-ban üzbég és kazah állampolgárokra írták át, maga az Agrolight pedig 2023 januárjában nevet változtatott.

Az NT, az East Grain és az UBM beszerzései ugyanahhoz a romániai családi vállalkozáshoz, az Agropec Dionishoz vezetnek. A Fehér megyei Küküllőváron, a kerelőszentpáli takarmánygyártól mintegy negyven kilométerre működő céget Dionisie Vasile Nagy és fia, Natanael Nagy ellenőrzi. A háború kezdete óta az Agropec több mint 113 millió dollárért importált Ukrajnából napraforgót, kukoricát, szóját, búzát és árpát. A vállalat forgalma a 2021-es mintegy 53 millió euróról 2022-re körülbelül 130 millió euróra ugrott. Az importból 3,3 millió dollárnyi napraforgómag tizenegy olyan ukrán cégtől érkezett, amelyeket egy kiterjedt gabonakereskedelmi és adócsalási ügyben vizsgáltak. Az Agropec 2022-ben az NT-nek értékesítette a legtöbb terményt: az Agrofert magyarországi feldolgozójához 81 millió lej, hozzávetőleg 16,4 millió euró értékű áru került, ugyanebben az évben az East Grainnel 808 ezer eurós, az UBM Agri Trade-del pedig mintegy 250 ezer eurós forgalmat bonyolított.

A küküllővári vállalkozás tehát egyszerre volt beszállítója a magyarországi olajgyártónak és a két regionális kereskedőnek.

A forgalom növekedésével a szállítási és tárolási háttér is bővült. Az Agropec 2023-ban raktárt nyitott Halmin, az ukrán határ közelében, annál a vasúti csomópontnál, ahol az eltérő nyomtáv miatt át kell rakodni az Ukrajnából érkező árut. A tulajdonosok egy kapcsolódó vállalkozáson keresztül gazdaságokat korszerűsítettek, több ezer szarvasmarhát, teherautókat és gabonaszállító uszályt vásároltak. A cégcsoport műtrágyával, valamint a román állami vállalattól beszerzett és Ukrajnába továbbított sóval is kereskedett. A RISE bemutatott egy felvételt az Agropec testvérvállalata, a Speranța EL egyik uszályáról is. A hajó 2023 júliusában az ukrajnai Reni kikötőjében rakodott gabonát, amikor orosz dróntámadás érte a térséget. Az Agropec 2023-as részleges szétválása után maga a társaság a gabonakereskedelemre összpontosított, a vállalat korábban, a koronavírus-járvány idején összesen 8,3 millió lej értékű vissza nem térítendő támogatásban és kedvezményes hitelekhez kapcsolódó állami garanciában részesült.

A gabonaüzletből terjeszkedő család a romániai húsiparban is érdekeltséget szerzett. Natanael Nagy 2022-ben 717 ezer euróért megvásárolta a Carna Carpatica vágóhíd 32 százalékát Nagy Péter Tamástól, aki korábban az RMDSZ részéről mezőgazdasági államtitkár volt. Nagy Péter Tamás ugyanazon év márciusában szállt be a társaságba, vagyis csupán néhány hónap telt el részesedésének megszerzése és továbbadása között. Natanael Nagy az adásvétellel Samuel Widmer, a Karpaten Meat alapítója és Cosmin Moldovan, a Moldovan Carmangerie kolozsvári húsipari hálózat tulajdonosa mellé került üzlettársnak. A RISE azt is felidézi, hogy Nagy Péter Tamást 2015-ben őrizetbe vették. A DNA azzal vádolta, hogy a minisztérium főtitkárával együtt negyvenezer eurót kért egy mezőgazdasági vállalkozástól egy minisztériumi szerződésért. Első fokon felmentették, az ügy később elévült, jelenleg a Maros megyei állategészségügyi és élelmiszer-biztonsági igazgatóság vezetője.

Vizsgált ukrán beszállítók és kirívóan alacsony árak

Az Agropec ukrajnai beszerzései között különösen fontos az Etalon Auto Trans esete. Ez a vállalat egyike volt annak a tizenegy, hatóságilag vizsgált beszállítónak, amelytől a romániai cég árut vásárolt. Az Agropec 2022 áprilisa és júniusa között tíz ügyletben 850 ezer dollár értékű napraforgómagot vett az Etalontól, tonnánként 396 dollárért. A RISE ezt az általa közölt, 668 dolláros piaci referenciaárnál mintegy 41 százalékkal alacsonyabbnak találta. Az Etalon vezetője, Pavlo Znaharenko egy másik, az ukrán biztonsági szolgálat által vizsgált, költségvetési pénzek eltérítésével kapcsolatos ügyben is szerepelt. A nyomozók szerint vállalkozása olyan áruk és szolgáltatások értékesítését tüntette fel, amelyeket valójában nem szállítottak le, illetve nem teljesítettek. A cégadatok és a tulajdonos életkörülményei között feltűnő ellentmondás volt. Znaharenko szerény odesszai lakásban élt, miközben a társaság több mint negyvenmillió dollár értékű gabonát adott el. A vállalkozást 2023 januárjában Kijevbe helyezték át, névleges tulajdonosát pedig egy olyan férfira cserélték, aki mintegy százötven másik cégben is szerepelt.

Az ukrán beszállítók mellett magyarországi közvetítők is kiszolgálták az Agropecet. A romániai vállalat 2022-ben 350 ezer euróért vásárolt a Korporian Trendtől. A céget ugyanazon év februárjában alapították, tíz hónappal később pedig már kényszertörlési eljárás alá került. A RISE újságírói egy budapesti kávézóban találkoztak a papíron tulajdonosként szereplő Kopor Mariannával. A nő elmondta, hogy ezer euróért adta a nevét a vállalkozáshoz, az üzlet tényleges kedvezményezettjeit azonban nem ismeri. Egy Attila nevű férfit említett, aki a háttérből irányította az ügyeket, de pontosan őt sem tudta azonosítani. Kopor beszámolója szerint Magyarországra valójában nem érkezett áru: az itteni ügyletek csak papíron léteztek. A cég számlájára érkező pénzt több emberen keresztül mozgatták, majd készpénzben vették fel. Ő ezért az összeg öt százalékát kapta, és később másokat is bevont a rendszerbe. A történet jól mutatja, mekkora távolság lehetett a névleges tulajdonos és a tényleges irányítók között. Kopor két lányával gyakran költözött, mert nem tudta fizetni a lakbért, miközben a nevére bejegyzett vállalkozáson jelentős összegek haladtak át.

Ugyanarra a címre jegyezték be az Agropec másik magyarországi közvetítőjét, az LSL Tradinghouse Kft.-t is. A RISE szerint a társaság néhány hónap alatt 26,9 millió dollár értékű ukrán gabonát közvetített, majd 2023-ban adófizetési mulasztás miatt megszüntették. Beszerzéseiből 25 millió dollárnyi búza és kukorica a kijevi Trepfintől származott. Ez a cég a háromszáz vállalkozást érintő hálózathoz kapcsolódott, és egy hivatali visszaélés miatt indított ukrán büntetőügyben is szerepelt. A nyomozás azt vizsgálta, hogyan engedélyezhették az odesszai vámosok kockázatos cégek exporttevékenységét, noha korábban figyelmeztetést kaptak róluk. Az LSL neve egy romániai büntetőügyben is előkerült. A DIICOT 2023-ban emelt vádat egy illegális cigarettagyártó és -kereskedő hálózat ellen, amely a vád szerint 2021 augusztusa és 2022 júliusa között Jászvásár környékén mintegy 18,8 millió szál cigarettát és közel húsz tonna dohányt állított elő illegálisan. Az LSL ebben az eljárásban lefoglalt javak visszaadását kérő érdekelt félként szerepel; a RISE hangsúlyozza, hogy a társaságot nem sorolták a vádlottak közé. Az újságírók ezekről a beszerzésekről és üzleti kapcsolatokról Natanael Nagyot is megkérdezték. Az Agropec vezetője telefonon elutasította az NT-vel folytatott együttműködésre vonatkozó kérdést, majd amikor a Carna Carpatica került szóba, megszakította a hívást. A vállalat később írásban azt közölte, hogy a román és az uniós jogszabályoknak megfelelően működik, a hatóságok többször ellenőrizték, és együttműködik az illetékes intézményekkel. Az egyes ügyletekre azonban nem adott részletes magyarázatot. Álláspontja szerint kizárólag a jogszabályokban meghatározott intézményi keretek között tartozik számadással, oknyomozó újságíróknak nem.

A politikai jelszavak és az üzleti érdekek két külön világban éltek

A két RISE-vizsgálat az ukrán exportőröktől a magyar közvetítőkön és romániai kereskedőkön át jut el a nagy feldolgozó- és befektetőcsoportokig. A feltárt adatok szerint az ukrán importot nyilvánosan támadó politikusok üzleti környezetéhez kötődő vállalatok vevőként, közvetítőként és befektetőként is jelen voltak ebben a kereskedelemben. Beszerzéseik egy része olyan ukrán cégekhez vezetett, amelyek hatósági vizsgálatokban szerepeltek, a hálózat több pontján pedig magyar állami tőke és romániai közpénz is megjelent. Az East Grain és az Agrofert a háború miatt átalakult szállítási útvonalakhoz és a megváltozott kínálathoz való alkalmazkodással magyarázta a beszerzéseit, a Hodler pedig a piaci működését és hosszú távú befektetői szerepét hangsúlyozta. Ez azonban nem oldja fel a történet politikai ellentmondását: miközben Orbán és Babiš az ukrán gabonát veszélyként mutatta be a választóinak, a hozzájuk kötődő vállalati körök számára ugyanaz az áru jövedelmező üzleti lehetőséget, míg Ukrajna számára vám- és adóbevételektől való kiesést jelentett.

Fordította és szerkesztette: Karczag Anna

Ugar