Zaluzsnij NATO-kritikája vihart kavart – az ukrán külügy szerint kiforgatták szavait

Valerij Zaluzsnij, Ukrajna egykori főparancsnoka, jelenlegi londoni nagykövete kijelentette: nem hiszi, hogy Ukrajna valaha is csatlakozni fog a NATO-hoz. A nyilatkozat egy euroatlanti integrációról szóló vitán hangzott el, az ukrán nagykövetek kijevi általános értekezletén, augusztus 3-án — és rögtön vihart kavart.

Zaluzsnij szavai keményen csengtek:

„Nagyon jól ismerem a NATO-t. Mintegy 12 éven át személyesen dolgoztam azon, hogy az országunk átvegye a NATO-szabványokat, és minden évben azt a mesét hallgattam, hogy hamarosan csatlakozunk. Sajnos soha nem fogunk."

Az évtizednyi csatlakozási ígéretet nyíltan „meséknek" nevezte.

Zaluzsnij érvelése meglepő fordulatot vett — nem Ukrajna gyengeségéről, hanem a NATO elavultságáról beszélt. Szerinte az ukrán haderő fejlettségi szintjével lehetetlen csatlakozni egy olyan szervezethez, amelyet még mindig „a második világháború doktrínái vezérelnek". Vagyis a volt főparancsnok azt állította: a valódi akadály nem az, hogy Ukrajna nem érte el a NATO szintjét, hanem hogy az ötödik éve drónok uralta háborúban edződött ukrán hadsereg bizonyos értelemben már túlnőtt a szövetség elavult működésén. Élesen bírálta a NATO képességeit is, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia tagsága ellenére:

„A NATO nagy valószínűséggel a jelenlegi formájában marad, és további 12 évet tölt majd — akárcsak Ukrajna — azzal, hogy átálljon azokra a szabványokra, amelyekkel elérheti akár csak az Oroszországi Föderáció szintjének a felét is."

Ugyanakkor elismerte, hogy Ukrajnának továbbra is szüksége van a NATO-országokban meglévő technológiákra — különösen a ballisztikus rakéták elleni védelem és az űrképességek terén.

Az alternatíva: egy európai védelmi blokk

Zaluzsnij nem pusztán elutasította a NATO-t, hanem alternatívát is felvázolt. Szerinte Ukrajna a jövőben valószínűleg olyan szövetségekhez fog csatlakozni, amelyek még nem is léteznek: „A legvalószínűbb, hogy egy európai katonai-politikai biztonsági blokkról lesz szó." Sajnálatát fejezte ki amiatt is, hogy Ukrajna jelenleg nem törekszik a brit vezetésű Közös Expedíciós Erőhöz (JEF) való csatlakozásra — egy olyan koalícióhoz, amely a NATO-val ellentétben nem kötelezi a tagjait egymás kölcsönös védelmére.

A nyilatkozat akkora port kavart, hogy maga az ukrán külügyminisztérium sietett tisztázni. Heorhij Tihij szóvivő közölte: Zaluzsnij szavait „kiragadták a szövegkörnyezetből, és így felzúdulást keltettek". A szóvivő szerint a nagykövet teljes válasza elsősorban nem a NATO-tagság elutasításáról szólt, hanem arról a konkrét kérdésről, amelyet feltettek neki — Ukrajna szerepéről a Közös Expedíciós Erőben.

Kontextus

Az első a személy súlya. Zaluzsnij nem akárki: ő az az egykori főparancsnok, aki a háború első két évében az ukrán ellenállás jelképe volt, és akit ma széles körben Zelenszkij legfőbb potenciális elnökjelölti riválisának tartanak. Amikor ő beszél a NATO-ról, az nemcsak szakmai vélemény, hanem politikai súllyal bíró megnyilatkozás is — és épp ezért ilyen kényes. Egy leendő elnökjelölt, aki a NATO-tagságot (amely egyébként Ukrajna alkotmányában rögzített cél) „mesének" nevezi, óhatatlanul belpolitikai és nemzetközi hullámokat kelt.

A második a valóság, ami a mondat mögött van — és amit érdemes józanul látni. Zaluzsnij kijózanító realizmusa nem alaptalan. A NATO valóban évek óta halogatja Ukrajna érdemi csatlakozását, a „nyitott ajtó" politikája a gyakorlatban zárva maradt, és a nyugati vonakodás érthetően csalódottságot szül Kijevben. Zaluzsnij üzenete ebben az olvasatban nem oroszbarát defetizmus, hanem egy figyelmeztetés: Ukrajna ne várjon egy olyan tagságra, amely talán soha nem jön el, hanem építsen kézzelfogható, európai biztonsági garanciákat. A kérdés csak az, hogy egy ilyen mondat — bármilyen igaz is a magja — használ-e vagy árt Ukrajnának egy olyan pillanatban, amikor az orosz propaganda minden repedést azonnal kihasznál. A külügy gyors helyreigazítása épp ezt a dilemmát jelzi.

Ugar