Ma, amikor az Erasmusról is letiltottak, amikor az egyetemeink és a teljes oktatási rendszerünk már nem is csak toporog egy helyben, hanem konkrétan hátrafelé menetel, mint egy rosszul bekötött robotporszívó, ideje újra elővenni azt a 2016-ban készült történetet arról, hogyan is tűnt el a magyar oktatásból egy komplett európai pénzeső.

2016 januárjában Hadházy Ákos úgy rúgta be az évet, mintha minimum egy korrupcióellenes pezsgőfürdőből mászott volna ki: az egykori fideszes, majd a pártbeli és kormányzati mutyiktól végleg megcsömörlött, így függetlenné vált képviselő ugyanis ekkor dobta be a sajtónak azt a hangfelvételt, amelyből kiderül, hogy az uniós pályázatok pénze bizony nem magától folyik el – hanem szépen, szabályozott me

Csak úgy hajigálják kifele a magyarországi cégeket Romániából, de hát ők a repülőrajtot is így vették...

A magyar állam tehát, Viktor Viktorovics vezetésével, és a MOL frontvonalba küldése mellett aktívan részt vállal az orosz gazdasági érdekek - és ezen keresztül az orosz geopolitikai célok - megmentésében – erről van szó, és semmi egyébről!

És mindeközben senki sem akarja észrevenni, hogy mekkora gigahazugságokkal etetnek minket. Ott van például az a már-már axiómává vált amerikai–orosz narratíva, hogy Ukrajna így is, úgy is elveszíti Donbászt, ezért vonuljon csak kifele onnan szépen, adja át erődítményeit Oroszországnak, és akkor lesz béke meg hejehuja. De, kérem szépen, egy hónappal ezelőtt még azt hittük...

A Román Legfelsőbb Védelmi Tanács meghozta a döntését: az E.ON romániai leányvállalatát nem szabad eladni a magyar MVM-nek. A hivatalos indoklásban nemzetbiztonsági aggályokat nevez meg a román fél.

A térkép azt is nagyon jól megmutatja, hogy Putyin miért kéri a Donbász teljes átadását az úgynevezett békéért cserébe - azért, mert képtelen elfoglalni.

A résztvevők többször hangsúlyozták, hogy a nyugati támogatás hitelessége és egysége kulcsfontosságú Ukrajna számára. A tüntetés békésen zajlott, a szervezők megígérték, hogy további akciókkal is hallatják majd hangjukat, ha szükséges.

Az elit első számú szerepe a morális együttható melletti kiállás - nos, a Transtelexen zajló vita mégsem volt céltalan: megtudhattuk belőle, hogy az erdélyi magyar elit erre teljesen képtelen.

Amennyiben a 2026‑os választásokon Orbán Viktor megőrzi hatalmát, akkor Magyarországot nagyon gyorsan, akár hónapok alatt kizárják az EU‑ból. A NATO‑ból pedig azután, hogy Trumpnak lejár a mandátuma.

Ahhoz, hogy jobban megértsük a 28 pontos „béke”terv megjelenését, elengedhetetlenül szükséges annak vizsgálata, hogy miért pont most dobták be a közvéleménynek. Véleményem ezen a területen egybecseng több szakértő véleményével, akik szerint az időzítés egyáltalán nem véletlen, és ennek megfejtése egyúttal sok kérdésre is választ adhat. Íme:

Még mindig nem tudjuk pontosan, honnan jött a kamion, hová tartott, és ki szervezte az egészet, de azt biztosan tudjuk, hogy nem Ukrajnából származó nyugati fegyverekről van szó, ahogy azt az orosz propaganda állítja. A rendelkezésre álló nyilvános információk alapján az egész incidens egy hamis zászlós művelet minden jelét felmutatja, amelyet nagy valószínűséggel oroszbarát szereplők szerveztek.

Oroszország (feltehetően) azt akarta, hogy minden jövőbeli tárgyalás kiindulópontja megváltozzon: az „Oroszország agresszor, engedményeket kell tennie” helyett legyen az új alapállás: „béke csak kölcsönös engedményekkel lehetséges”. Ezt elérték. Az Axios-szivárogtatás, a médiavihar és az európai viták nyomán a Hajlandóak Koalíciója, a Ramsteini Formátum és általában a nyugati reakciók már nem arról szólnak, hogy Ukrajnának teljes joga van minden törvényesen és nemzetközileg elismert területéhez. Most a diskurzus sokkal inkább Oroszországnak kedvező: „lássuk, ki milyen engedményeket tesz”, vagy legfeljebb: „semmit Ukrajnáról Ukrajna nélkül”, de erős nyomással: „na, Ukrajna, engedd el Zaporozsjét, Herszont, Donyecket, Luhanszkot, a Krímet, úgyis megszállták/szétrombolták”. Ilyen pozíciót négy évvel ezelőtt teljesen elfogadhatatlannak tartott volna bármely nemzetközi vezető, mert ez teljesen szembemegy a nemzetközi joggal, és felhívás a határok erőszakos megváltoztatására.

Az utóbbi napokban kiszivárgott "béke"tervezet valójában nem békeprogram, hanem egy geopolitikai kényszerdiktátum részletes vázlata. A dokumentum a felszínen a konfliktus lezárását ígéri, ám valójában Ukrajna teljes stratégiai, területi és politikai visszaszorítását rögzítené, miközben Oroszországot jutalmazná minden eddigi agressziójáért.

A választási rendszer intergritásának biztosítása nem csak kormányzat, hanem társadalmi, immár össznemzeti feladat is. Hogy ne csak mi mondjuk meg a tutit, a Voks gesta a következő email címen vár javaslatokat a probléma megoldására: info@gesta.ro

Az EU-s támogatások egyik legszentebb alapelve: amit vesznek, azt használni kell, különben fizetés vissza. Itt pedig nemcsak hogy nem használják, de néha még az is kérdés, hogy egyáltalán kinyitják-e a busz ajtaját évente. És mivel ez a projekt 17 milliárdos monstrum, jó eséllyel ez lesz a pillanat, amikor a fenntarthatóság kopogtat, és közli: „Szia, visszajöttem a pénzért.”

Néhány éve a “szociális szövetkezet” volt a csodafegyver: hatalmas szeretet, közösség, szolidaritás, támogatás – és persze EU-s pénzek, amiknek nyoma úgy veszett, mint a csuklónyi ponty a Balatonban. Papíron ezek a szövetkezetek a rászorulókat segítették volna, a valóságban a “rászoruló” gyakran egyetlen ember volt: a szövetkezet vezetője, neve mellett egy tucatnyi cég, és legalább 120 millió forintnyi nyertes pályázat. Van rá esély, hogy ezek a projektek hasonló “sikerrel” valósultak meg, de a “Mosoly Hídja” mindent visz. - ez a korrupció Volánbusza, a csalás gumikacsája, a kreatív könyvelés Woodstockja. Ez itt már nem csak a legalja — ez a legalja alatti pince, ahol valaki nagyítóval keresi a lelkiismeretet, de csak egy újabb számlatömböt talál.

Tegye fel a kezét, aki meglepődött azon, hogy Viktor Viktorovics, a háborúpárti magyar kormányfő hazudott. És ebben követte őt a teljes kormányapparátus, szóvivőstől, külügyminiszterestől, sajtóorgánumostól, mindenestől.

Oroszország immár negyedik éve próbálja megtörni Ukrajnát, de a győzelem továbbra is elérhetetlen számára. A világ második legerősebb hadserege hatalmas veszteségeket szenvedett a frontokon, miközben az ukrán nép továbbra is kitart. Ez a háború már rég nem csupán a fegyverek küzdelme, hanem az akarat, a hit és az emberi méltóság próbája is.

Már a negyedik éve élem meg ezt a háborút. Néha magam sem tudom, hogyan lett mindez a mindennapjaink része. A háború már nem egy hír a televízióban – itt van körülöttünk, a levegőben, az utcáinkban, az emberek arcán. És mégis, mintha egyre kevesebben vennék észre.