Románia újabb 770 millió eurónyi uniós pénzt készül elbukni, miután hivatalosan is kudarcba fulladtak az egységes közalkalmazotti bérezési törvényről szóló tárgyalások. A történetben természetesen már mindenki megtalálta a másik hibáját: Dragoș Pîslaru szerint kizárólag a PSD felelős, Ilie Bolojan szerint a szociáldemokraták „szégyentelenül hazudnak”, Sorin Grindeanu szerint viszont nem lehet a PN

Van egy különös nyugati hit, amely négy és fél év ukrajnai háború után is kiirthatatlannak látszik: még egy kicsit kell kibírni, még egy kicsit kell megszorítani Oroszországot, még néhány tízezer cinkkoporsónak kell hazamennie, még egy kicsit kell drágulnia a benzinnek, és egyszer csak az orosz társadalom felébred. A moszkvai anya meglátja a fia behívóját, a szentpétervári középosztálybeli férfi r

Vlagyimir Putyin az őszi orosz parlamenti választás után újabb nagyszabású mozgósítást rendelhet el, amellyel akár 300 ezer katonát próbálhat a frontra küldeni. A Kreml tagadja, hogy ilyen lépésre készülne, az ukrán vezetés és nyugati katonai elemzők szerint azonban az orosz hadsereg veszteségei és a háború folytatásához szükséges emberállomány egyre nehezebbé teszik a jelenlegi rendszer fenntartá

Lucian Pahonțu Románia egyik legnagyobb hatalmú, ugyanakkor a nyilvánosság előtt feltűnően kevéssé ismert biztonsági embere, aki több mint két évtizede vezeti az állami méltóságok védelmét ellátó különleges szolgálatot, az SPP-t. 2005-ben Traian Băsescu nevezte ki a szolgálat élére, és azóta elnökök, kormányok, parlamenti többségek jöttek-mentek, Pahonțu azonban maradt. Négycsillagos tábornok, hos

Kedden délelőtt egy amerikai C–17A Globemaster III katonai szállítógép ereszkedett le a moszkvai Vnukovo repülőtérre. Nem egy diszkrét kis üzleti jet, amelyet el lehet veszíteni a nemzetközi légiforgalom pöttyözött térképén, hanem az amerikai légierő több mint ötven méter hosszú, négy hajtóműves teherszállító monstruma, amely a Washington melletti Joint Base Andrewsról indult, Rigán keresztül érke

Hadházy Ákos szerint az idei tűzijáték körül egyre nehezebb egyszerű szervezési kapkodásról vagy az idő rövidsége miatt lazábban kezelt szabályokról beszélni. A független országgyűlési képviselő azt írja, hozzá is eljutott az ügy teljes levelezése, amelyből néhány e-mailt nyilvánosságra is hoz, és ezek alapján szerinte a probléma nem az, hogy a szervezők nem folytattak le mindenki számára nyitott

Alig néhány napja még arról írtunk, hogy Románia politikai osztályának sikerült egy PNRR-mérföldkőnek szánt integritási reformot úgy átfaragnia, hogy abból egyszerre lett Dominic Fritz ellen használható politikai fegyver, jogállami botrány és potenciális 770 millió eurós pénzügyi akna. A PSD és az AUR vitte a prímet, az RMDSZ pedig nem egyszerűen asszisztált ehhez, hanem kulcspillanatokban maga is

A Fritz-módosítás történetét az Ugar olvasóinak aligha kell elölről elmesélnünk, az elmúlt hetekben ugyanis meglehetősen közelről követtük, hogyan sikerült egy eredetileg az integritási rendszer megerősítésére szánt, ráadásul PNRR-mérföldkőnek számító törvényből előbb politikai fegyvert, majd alkotmányjogi abszurditást gyártani. Most viszont a történet eljutott oda, ahol már nem lehet bukaresti be

A Közel-Keleten időnként olyan sebességgel fordul meg a történelem, hogy az embernek ellenőriznie kell, valóban ugyanazokról a szereplőkről olvas-e. Ahmed al-Sharaa néhány évvel ezelőtt még Abu Mohammad al-Golani néven volt ismertebb, az al-Kaida szíriai ágának, az al-Nuszra Frontnak a parancsnokaként harcolt, az Egyesült Államok terroristaként tartotta nyilván, és egy időben tízmillió dolláros vé

Nagyváradon végre megjelentek a háromnyelvű utcatáblák, aminek első hallásra akár örülhetnénk is, hiszen egy olyan városban, amelynek története, arculata és utcanevei évszázadokon át több nyelven éltek egyszerre, aligha volna forradalmi gondolat, hogy ebből valami a köztereken is látszódjon. Csakhogy a történetben van egy apró váradi csavar: ezek a táblák nem egészen azok, amelyeket a polgárok 202

Az Észak-Kaukázusról a térséget kevésbé ismerő nézőnek valószínűleg néhány egymástól elszakadt kép jut eszébe: Habib Nurmagomedov, a dagesztáni veretlen UFC-bajnok; Ramzan Kadirov, a fegyveresei között pózoló csecsen vezető, aki rendszeresen hangoztatja Vlagyimir Putyin iránti hűségét; a beszláni iskolai túszdráma; esetleg a bostoni maraton elleni merénylet, amelyet egy csecsen családból származó

A kormányok első száz napját hagyományosan valamiféle politikai türelmi időként szokás kezelni, utána azonban már nemcsak azt érdemes nézni, milyen döntések születtek, hanem azt is, milyen reflexek kezdenek kirajzolódni a döntéshozatal mögött. Az alábbi Facebook-bejegyzés szerzője Hadházy Ákos korrupcióellenes egykori politikus egy első látásra meglehetősen szűk szakpolitikai ügyből, a jégkármente

Dan Mașca ezúttal a romániai választási rendszer egyik kevésbé látványos, ám annál fontosabb sajátosságáról ír: arról, milyen akadályokat állít a rendszer azok elé, akik a hagyományos pártstruktúrákon kívül próbálnának belépni a helyi politikába. Bejegyzésével Adrian Slabu egyik sokat megosztott állítására reagál, amely – Mașca értelmezése szerint – Finnország, Portugália és Lengyelország példájáv

Lengyelországról két, látszólag egymást kizáró történetet lehet mesélni, és Michał Szadkowski, a Newsweek Polska szerzője szerint éppen az a baj, hogy a lengyel rendszerváltásról szóló vitákban többnyire választani próbálnak közöttük.

Radu Hossu Facebook-bejegyzésében keményen nekimegy az államfőnek, és egymás mellé tesz több, az utóbbi időben történt politikai és igazságszolgáltatási fejleményt. Kiindulópontja az elnök korábbi kijelentése, amely szerint a pártoknak kevesebbet kellene politizálniuk, és inkább a közigazgatással kellene foglalkozniuk. Hossu ezt nem egyszerűen szerencsétlen mondatnak, hanem durván populista, a dem

Dan Mașca marosvásárhelyi önkormányzati képviselő Facebook-bejegyzésében két friss költségvetési tételt vesz elő, és mindkettőnél azt kérdezi, mi indokolja a közpénz elköltését, illetve miért ilyen módon születnek ezek a döntések.

Kátai István hosszú Facebook-bejegyzésben jelentette be, hogy nem folytatja a Romániai Magyar Egységpárt létrehozását, és saját aktív pártpolitikai szerepvállalását is lezárja. A döntését nem politikai érdektelenséggel vagy korábbi álláspontjának feladásával indokolja, hanem éppen azokkal a tapasztalatokkal, amelyeket az elmúlt hónapokban szerzett az erdélyi magyar közéletről. Azt írja, személyese

Vlagyimir Putyin Oroszországa a világ egyik legnagyobb atomhatalma, ötödik éve háborúzik Ukrajna ellen, ballisztikus rakétái vannak, atom-tengeralattjárói, hadserege, Roszgvargyijája, FSZB-je, rendőrsége, titkosszolgálatai, propagandagépezete és annyi belső elnyomó szerve, hogy egy normális diktatúra már a felétől is biztonságban érezné magát. Mindez azonban láthatóan kevésnek bizonyult ahhoz, hog

Donald Trump kereskedelmi háborúja Kanadával mostanra eljutott arra a pontra, ahol már nem különösebben érdemes azon töprengeni, hogy az amerikai elnök vámokat akar-e használni egy kereskedelmi vita rendezésére, vagy egyszerűen gazdasági kényszerítéssel próbálja átalakítani az Egyesült Államok és legközelebbi szövetségese közötti kapcsolatot.

Van az a politikai helyzet, amelyet már nem szükséges különösebben kifigurázni, mert a szereplő olyan gondosan elvégzi helyettünk a munkát, hogy a publicistának legfeljebb arra kell ügyelnie, nehogy az iróniával elrontsa az eredeti poént. George Simion amerikai útja nagyjából ebbe a kategóriába tartozik: az AUR elnöke azt követően utazott az Egyesült Államokba, hogy négy korábbi amerikai diplomata