Az RMDSZ kormányra kerül – ha igen, ha nem, mert mégis, de nem

Zűrzavaros cím – de zűrzavaros időket élünk. Kelemen Hunor ugyanis nemrég azzal borzolta az egyszerű RMDSZ-szavazók kedélyeit, hogy ők bizony csak úgy, a kormányzás kedvéért nem vesznek majd részt az új kabinetben, amely majd valamikor megalakul, mert – idézem AGERPRES alapján a főnököt:

„Jelen állás szerint az RMDSZ nélkül is megvan a kényelmes parlamenti többség, és ha a szövetségnek nem lehet befolyása a főbb döntésekre, inkább nem vállal kormányzati szerepet, nem kíván 'dísz' lenni a kormányban.”

Nem kíván dísz lenni – khm. Miért, eddig volt valami egyéb is a kormányban? És hirtelen azt sem tudom, mit gondoljanak azok a szavazók, akik abban a hitben pecsételtek a tulipánra, hogy bizony ott kell lenni Bukarestben, sőt, ha lehet, kormányon kell lenni, mert különben jön az éhhalál Székelyföldre és minden magyar településre.

Ezek szerint ez mégsem olyan fontos, mert ha az RMDSZ-nek nem lesz befolyása a főbb döntésekre, akkor már mindegy is a kormányrúd – ami lehet igaz egy politikai párt részéről, de aligha hiteles álláspont egy kisebbségvédő szervezettől. Így legalább ismét megtudtuk, amit eddig sem csupán sejtettünk: hogy egypártunknak csakis a bukaresti befolyásszerzés a fontos, mi pedig menjünk le a parajdi sóbányába fuldokolni, ha nem tetszik nekünk.

Romániában nagykoalíciós kormány készül, amelyben az összes „proeurópai” párt részt venne, így a minisztériumok elosztása során persze kevesebb tárca jut az RMDSZ-nek, mert visz magának az USR is – mindannyiunk örömére. Azért engem érdekelne, hogy melyek azok a „főbb döntések”, amelyekre hatni kíván Hunorunk, hiszen legutóbb éppen saját korábbi ígéretével szembemenve lebegtette be az ÁFA-emelést is. Úgyhogy az is lehet: még jobban jár az ország, ha nem mennek kormányra.

Nem tartozik szorosan a hírhez – mint Tánczos Barna a környezetvédelmi felelősséghez –, de a jelenlegi pénzügyminiszter sem marad a tárca élén, legalábbis ezt ő maga mondta.

Mindenesetre a kormányra kerülésért rajongók számára annyit tudok mondani, mintegy megnyugtatásul: nem volt még arra példa, hogy egypártunkat kormányra hívják, ő meg nemet mondjon. Így hát senkit ne érjen majd sokként, ha mégis visszaköszön a tulipán a Victoria-palota ablakából.