Elvek vagy a pénz? És Nicușor Dan választott

Van valami egészen lenyűgöző abban, amikor egy politikus saját maga mondja el, miért nem kellett volna megtennie azt, amit aztán mégis megtesz, majd mindezt elvi döntésként próbálja eladni. Nicușor Dan román államfő pénteken kihirdette az úgynevezett integritási törvényt, benne a PSD által beterjesztett, Dominic Fritz temesvári polgármestert közvetlenül érintő módosítással, és közben gyakorlatilag azt is közölte az országgal, hogy szerinte ez így nincs rendben.

Nem arról van szó, hogy valaki utólag belekötött az államfő döntésébe, mi pedig most gonoszul Nicușor Dan nyakába akarjuk varrni mások jogi aggályait. Maga Nicușor Dan támadta meg korábban a törvényt az Alkotmánybíróságon, most pedig, miután a CCR elutasította a kifogásait, azt közölte, hogy továbbra is fenntartja az alkotmányellenességi beadványában megfogalmazott érveit. Magyarra fordítva: Románia elnöke pénteken a saját aláírásával hatályba engedett egy törvényt, amelynek alkotmányosságával kapcsolatban továbbra is fenntartásai vannak - és ez még csak a történet első fele.

Nicușor Dan ugyanis azt is elmondta, hogy más körülmények között visszaküldte volna a jogszabályt a parlamentnek újratárgyalásra. Azért nem tette, mert az integritási törvény a PNRR egyik, 770 millió eurót érő mérföldköve, a határidő augusztus 31., az újabb parlamenti kör pedig veszélyeztethette volna a pénz lehívását. Az államfő szerint Románia nem engedheti meg magának ezeknek a forrásoknak az elvesztését, és ő maga sem fogadhat el egy újabb csapást az ország külső hitelességére.

Na, itt kezd az egész történet olyan lenni, mintha valaki egy politikai szatírát írna, csak közben sajnos mifelénk ezt hívják államigazgatásnak.

Az ország külső hitelességét tehát Nicușor Dan szerint azzal kell megvédeni, hogy kihirdet egy törvényt, amelynek alkotmányosságát ő maga vitatta, amelynek a tartalmával kapcsolatban továbbra is fenntartja a kifogásait, és amelyet saját bevallása szerint visszaküldött volna a parlamentnek, ha nem állna mögötte 770 millió euró és egy három nap múlva lejáró határidő. Ha ezt egy átlagos állampolgár próbálná megmagyarázni a rendőrnek, az adóhivatalnak vagy a bíróságnak, körülbelül annyit mondana, hogy tudom, hogy ez így nincs rendben, én magam is szóltam korábban, hogy nincs rendben, most is azt gondolom, hogy nincs rendben, normális esetben nem csinálnám meg, de sok pénz múlik rajta, úgyhogy mégis megcsinálom. Valószínűleg nem az volna a hatóság első reakciója, hogy micsoda felelős államférfiúi gondolkodás.Csakhogy az államfőnek éppen az volna az egyik feladata, hogy az ilyen helyzetekben ne a naptárt nézze, hanem az állam intézményi működését védje. Nicușor Dan nem valami közjegyző, aki elé odatolják a papírt, ő pedig megnézi, hol kell aláírni. A román alkotmány pontosan azért ad az elnöknek lehetőséget arra, hogy törvényeket küldjön vissza a parlamentnek, illetve alkotmányossági kontrollt kezdeményezzen, mert az államfő nem egyszerűen a jogalkotási futószalag utolsó pecsételőgépe.

Nicușor Dan az alkotmányossági kontroll lehetőségével élt is, megtámadta a törvényt a CCR-nél, a bíróság pedig nem adott neki igazat. Ettől kezdve természetesen jogilag kihirdethette a jogszabályt, és pontosan ezt tette, csakhogy politikailag egészen más kérdés, hogy mit ér az államfő saját alkotmányos kifogása, ha az első igazán komoly határidőnél maga mondja azt: továbbra is fenntartom, amit mondtam, de nincs időnk végigvinni a dolgot, mert ha valóban úgy gondolja, hogy a törvény hibás, akkor miért hirdeti ki? Ha viszont úgy gondolja, hogy a CCR döntésével az alkotmányossági vita lezárult, akkor miért közli ugyanabban a nyilatkozatban, hogy továbbra is fenntartja az érveit, és más körülmények között visszaküldte volna a törvényt?

A kettő együtt nem államférfiúi bölcsesség, hanem politikai önellentmondás. Az államfő választhatott a jogállami elvek betartása és a pénz között - a pénzt választotta, és ezzel az egész bábszínházzal sikerült alulmúlnia Klaus Iohannist is. Nem kis teljesítmény alig egy 15 hónap alatt.

Forrás: G4Media

Kapcsolódó: