Patkányok és a süllyedő hajó - Pankotai Lili végigveszi a Fidesz szétesését

Van valami mélységesen igazságszolgáltató abban a képben, ahogy egy rezsim nem drámai összeomlással, hanem lassú, cseppfolyós szétmállással ér véget. Pankotai Lili friss videója pontosan ezt a pillanatot kapja el: azt a nem túl heroikus, sokkal inkább szánalmas fázist, amikor a hatalom emberei már nem harcolnak a hajóért, hanem sorban ugranak róla — ki-ki a maga mentőcsónakjába, lehetőleg minél puhábba.

A videó apropója Sulyok Tamás lemondása, aki aláírta a 17. alaptörvény-módosítást, és ezzel megszűnt a köztársasági elnöki mandátuma. Pankotai itt teszi fel a videó egyik legélesebb kérdését, és teszi fel joggal: ha Sulyok szerint ez a módosítás valóban véget vet a magyar demokráciának, a jogállamnak és az alkotmányosságnak — ahogy a saját, drámaira hangolt búcsúvideójában állítja —, akkor miért írta alá? A köztársasági elnök alaptörvény-módosítást ugyan tartalmilag nem küldhet vissza, de megtehette volna, hogy öt napig egyszerűen nem írja alá, és vállalja a következményeket. Ez lett volna a gerinces ellenállás. Ehelyett aláírt, majd videót forgatott arról, hogy milyen szomorú, amit épp saját kezűleg hitelesített. Ahogy Pankotai összegzi: ez a klasszikus fideszes önellentmondás, amikor ugyanaz a gesztus egyszerre a demokrácia halála és a demokrácia iránti elköteleződés bizonyítéka — attól függően, épp melyik kell.

Innen pörög tovább a lista, és a lista hosszú. Szijjártó Péter leadta a mandátumát, és a BYD-hoz, a kínai autógyártóhoz igazolt — ahhoz a céghez, amelyet külügyminiszterként maga tömött állami milliárdokkal. Pankotai szárazon jegyzi meg, amit Magyar Péter is: legalább mostantól nem a magyar adófizető állja a bérét, hanem közvetlenül azok, akiknek eddig is dolgozott. Gulyás Gergely lemondott a frakcióvezetésről — állítólag tiltakozásból, valójában, ahogy a videó felidézi, már a választási vereség óta a homlokára volt írva, hogy szabadulni akar. A lemondásról a Fidesz saját kommunikációs igazgatója, Havasi Bertalan sem tudott előre, ami önmagában elárul mindent a párton belüli állapotokról. Közben Ferenc Orsolyáék új párt alapításán ügyködnek, a propagandisták pedig — Rogán napi utasításai nélkül — egymásnak esnek: Deák Dániel hirtelen felfedezi a jó ízlést, Ábrahám Róbert pedig hitelesebbnek tűnik nála, mert ő legalább következetesen visszataszító volt a választás előtt is.

A videó erős pontja, hogy Pankotai nem elégszik meg a káröröm koreográfiájával. A második felében odaér a lényeghez: a Fidesz még mindig úgy viselkedik a parlamentben, mintha kétharmaddal kormányozna — ugyanaz az arrogancia, ugyanaz a „ezért még felelni fogtok" fenyegetőzés, mintha tizenhat év korlátlan hatalom reflexeiből képtelenség lenne kijönni. És itt jön a videó egyik legfontosabb ellentmondása, amelyre Pankotai is rámutat: a Fidesz most a vagyon-visszaszerzési hivataltól félti a jó hírnevet és az ártatlanság vélelmét — pontosan az a Fidesz, amelynek Szuverenitásvédelmi Hivatala éveken át bizonyíték nélkül bélyegzett hazaárulónak újságírókat, aktivistákat, civil szervezeteket, majd a bíróságon azzal védekezett, hogy „csak véleményt mondtak". Aki maga építette fel a gyanúsítgatás gépezetét, annak morális hitele nincs sok, amikor most az eljárások méltánytalanságáról beszél.

A záróképnél pedig ott a tabló, amelynél kajánabbat nehéz kitalálni: miközben a párt szétesik, a köztársasági elnök menekül, a külügyminiszter lelép, a frakcióvezető lemond, a propagandisták egymást marják — Orbán Viktor felül egy repülőre, és Amerikában focimeccset néz. A Spanyolország–Argentína vb-döntőt. Szotyizva a lelátón, miközben otthon a hívei gyertyát gyújtanak és tüntetni járnak, mert azt üzente nekik, hogy meghalt a demokrácia. Pankotai ide fűzi hozzá a videó talán legtalálóbb megfigyelését: a Főnök úgy kommunikál, mintha ott lenne az emberekkel, miközben valójában sehol sincs — se a tüntetésen, se a gyászban, csak a képen, amit róla mutatnak.

Nézőpont kérdése, persze, hogy ez a szétesés öröm vagy figyelmeztetés. Öröm, mert egy tizenhat éven át a magyar demokráciát fokról fokra lebontó rendszer most a saját súlya alatt reccsen meg. De figyelmeztetés is, mert a hatalom emberei nem tűnnek el nyomtalanul: átigazolnak, pártot alapítanak, pozíciót keresnek, és az arrogancia, amellyel a nyilvánosságot évekig kezelték, egy pillanat alatt nem párolog el. A videó ezt a kettősséget jól megfogja — nevet is, meg int is.

Pankotai Lili stílusa nem mindenkinek való: gyors, szenvedélyes, helyenként trágár, és nyíltan elfogult. De épp ez az erőssége is — nem tesz úgy, mintha kívülálló volna, hanem vállaltan onnan beszél, ahonnan a néző is nézi. Aki szereti a higgadt, mérlegelő elemzést, keressen máshol; aki viszont kíváncsi arra, hogyan néz ki egy rezsim szétesése belülről, a napi cirkusz szintjén, annak érdemes rászánnia a bő félórát.