Ezért ebben a helyzetben az lett volna a minimum, amit Excellenciádnak püspökként azonnal meg kellett volna tennie: nyilvánosan kimondani, hogy a római katolikus templom szent hely, és oda istentisztelet alatt fegyveres karhatalomnak nincs bejárása; megvédeni Anzelm apátot mint papot és mint a liturgia szolgáját; egyértelműen kiállni a szentmise zavartalansága mellett; a hívek megfélemlítését elítélni; és szükség esetén minden rendelkezésre álló egyházi és polgári jogi eszközzel fellépni annak érdekében, hogy ilyen gyalázat többé ne történhessen meg.

Nyolc nap múlva, 2026. február 23-án a partiumi magyarság fordulóponthoz érkezik: marad-e még jövője ezen a tájon, vagy a lassú, de határozott és biztos felszámolódás útjára lép. Ha az utóbbi, akkor onnan visszaút már nincs – ezt most szögezzük le!

Ezért kérjük Önöket, hogy kedden, április 14-én jöjjenek el, álljanak oda, és mondják ki világosan, hogy itt nem Anzelm apát magánügyéről vagy személyes kényelméről van szó, hanem Anyaszentegyházunk céljaira szolgáló helyek és javak védelméről, és arról, hogy a közjó nem épülhet igazságtalanságra. Ha pedig mindezek ellenére kedden nem jönnek el, és nem állnak ki Anyaszentegyházunk közös érdeke mellett, akkor ez már nem puszta távolmaradás lesz, hanem a hallgatás ténye; és ha ma hallgatnak, akkor holnap Önökkel is megtörténhet ugyanez a szégyen.

Annak ellenére, hogy az ODT tagjainak túlnyomó többségét a parlamenti pártok jelölik ki, a Diszkriminációellenes Tanács egy darabig előremutató, hasznos intézménynek számított. De aztán jött az RMDSZ.

Több forrásból is arról értesültünk, hogy az RMDSZ megállapodott a PNL-vel, hogy az RMDSZ alpolgármesteri pozíciót kapjon Nagyváradon, feltételezve, hogy a magyar kormány nem avatkozik be a premontrei apát kilakoltatását célzó eljárásba és intézkedésekbe, ami a jelek szerint sikerült.

Jobb helyeken a maffiának megvan az a finom mahagóni tónusa, a félmondat, a jelentőségteljes tekintet, a „milyen szép nagy ez az ingatlan, igazán nagy kár lenne, ha történne vele valami” - részlet a Cosa Nostra szirakuzaiakhoz írott leveléből, 6. fejezet, 6. vers, 6. bekezdés.

A „A nagyváradi premontrei rend apátjának kilakoltatása” tárgyában küldött nyílt levelükre – amelyet az ugar.gesta.ro advocacy csoport továbbított, és amelyet 2026. március 2-án fogadott a Miniszterelnöki Kancellária Sajtó- és Kommunikációs Igazgatósága – az alábbiakban továbbítjuk a Vallásügyi Államtitkárság (Secretariatul de Stat pentru Culte) álláspontját:

Olvasónk véleménye szerint nagyobb összefogásra lenne szükség, valamint arra, hogy az égbekiáltó gazság ellen tettre kész emberek tudjanak egymásról, és könnyen lehessen egymást értesíteni, mert amikor mozdulnunk kell, akkor egyszerre kell mozdulnunk.

És akkor a végrehajtó, a hivatal és a gonosz összes jobbágya megvonja a vállát: „hát, ők akarták…”, és kaján vigyorral lelakatolják a szerzetesrend bejáratait, ezzel pedig pontot tesznek egy 900 éves jelenlét végére. Legalábbis ez a tervük. A kérdés csak az: nekünk van-e ellentervünk?

"A megbeszélésünkön határozottan kiálltam a nagyváradi premontrei apát, Fejes Rudolf Anzelm kitelepítése ellen, és kértem elnök úr közbenjárását az ügyben."

Hát hová fusson a nyáj, ha farkas kerülget, ha nem a pásztorhoz? De hol van a pásztor, kérdezik a hívek szüntelen. Nem azért, mert "békétlenkednek", vagy mert "meg vannak osztva", hanem azért, mert logikus a kérdés.

A kedves Olvasó hasonlítsa össze: melyiket nevezhetjük érdekképviseletnek a kettő közül?

Miért nem az apát kéréseit továbbította Szabó Ödön a városháza felé, és miért a városháza ultimátumát közvetítette és közvetíti az apátság irányába? Miért akart volna részt venni Szabó Ödön a rendi tanácskozásokon, milyen logikai kapcsolat van Szabó Ödön szerint az általa megfogalmazott ajánlatok között, miért kell nekik más tulajdona, miért nézik el, hogy ezt ebül szerzi meg a városháza, az RMDSZ miért kötelezi a premontrei prépostot alkudozásra, ezek az ajánlatok miért csak akkor élnek, ha az apát önként takarodik el a saját rendházából, miért nincs semmilyen állami intézménynél nyoma, beleértve a miniszterelnöki hivatalt, a nagyváradi városházát, de még magát az RMDSZ-t is, hogy az RMDSZ egyáltalán tárgyalt volna, miért csak annak van nyoma, hogy az RMDSZ fel van háborodva, hogy az ügy egyáltalán előkerül, mint például a kárpát-medencei magyar pártok fórumán? Tényleg azt hiszi a "Bihar megyei RMDSZ" mögé bújt Szabó Ödön, hogy támadóan léphet fel egy olyan Facebook-bejegyzésben, amit elvileg szolidaritásból írt? Ha az RMDSZ-nél a támogatás ilyen, akkor milyen a semlegesség?

Stéphane Luçon ebben a hálózatban nem egyszerű közvetítő vagy mellékszereplő, hanem az egyik legfontosabb ideológiai legitimáló figura: francia újságíróként és nemzetközi sajtóháttérrel kölcsönöz látszólagos szakmai hitelességet azoknak az oroszbarát és nyugatellenes narratíváknak, amelyeket az MCC finanszíroz, az AUR politikailag hasznosít, Georgică Severin pedig intézményi pozíciójából aktív védőhálóval segít fenntartani a román nyilvánosságban, ezzel párhuzamosan Orbán arannyal bevont franciája, Stéphane Luçon aktívan kiveszi a részét az orosz hibrid háború szubverzív módszereinek és eszközeinek terjesztéséből, miközben részt vállal azoknak a romániai újságíróknak a lejáratásában és megfélemlítésében is, akik az orosz befolyási hálózatokat és azok helyi ügynökeit próbálják feltárni.

Az orosz hírszerzés tevékenysége egyre nyíltabb és egyre veszélyesebb formát ölt Lengyelország területén – legalábbis erre figyelmeztet Rafał Syrysko ezredes, a Lengyel Belbiztonsági Ügynökség (ABW) vezetője. A tisztviselő szerint Moszkva szisztematikusan próbálgatja a határokat, és a szolgálatok egyre határozottabb hajlamot mutatnak ún. kinetikus – azaz fizikai károkozással járó – műveletekre a l

Mordor hamarosan, 1-2 éven belül nem fog tudni exportálni semmit (ukrán drónok és rakéták, gazdasági összeomlás), így hazánk mesterséges moszkovita energiafüggősége megoldódik. Magyarországnak sokkal hamarabb kell diverzifikálni, mint azt például Magyar tervezte, - minthogy a másik, nála is sokkal bátrabb Brovdi "Magyar " Róbert már intézkedik.

"ezt üzeni az orosz hadsereg a kijevi gyermekkórház még álló romjai között szenvedő ukránoknak, és ebből is láthatjuk, hogy a humanitárius megfontolás fogalmát annyira sajátosan értelmezik az oroszok, hogy mellette a tatárjárás is szociális programnak tűnik."

Egy dolog viszont biztos: az erdélyi magyarságnak rendszerváltásra van szüksége!  Nem kicsit, hanem nagyon nagyon. Olyanra, amelyben nem a már ismert, elhasználódott arcok, márkanevek és narratívák kezdenek újabb körjátékba az aktuális pénztárcák körül, hanem valódi megújulás történik. Olyanra, amit 1990-ben elmulasztottunk.

A liberális demokrácia védelmének „szíve” már nem Washingtonban dobog, hanem Kijevben — ahol egy háborúban álló ország és annak vezetése átvette azt a szerepet, amelyet Amerika egyre inkább felad.

Úgyhogy Orbán Viktor bukott orosz ügynök és egykori magyar miniszterelnök, hatalma elvesztésének utolsó pillanataiban sem tudta önmagát meghazudtolni: magyar érdekekre hivatkozva putyinista szervezeteket tol előtérbe, reklámoz, és hozzájárul ahhoz, hogy a magyar aláírók adatai a Kremlben kössenek ki. Szpászibá — mondaná erre Putyin…