A Bizottság már kiadta az első, valaha addiktív tervezési elveket célzó előzetes megállapításait, amelyekben a TikTokot vádolta azzal, hogy végtelen görgetéssel, automatikus lejátszással és rendkívül személyre szabott ajánlórendszerekkel tereli a felhasználókat abba az állapotba, amelyet a szabályozók találóan „robotpilóta módnak" neveztek el. A Bizottság közölte a TikTokkal, hogy apró módosítások nem lesznek elegendők – a platform alapvető tervezési struktúráját kell átalakítani. Most ugyanezt a keretet alkalmazzák a Metára is.

Van azonban egy apró, de nem elhanyagolható részlet, amelyet a Tom's Hardware fogalmazott meg a legtalálóbban az eredmények elemzésekor: a vezetők egy olyan AI-jövőért bocsátanak el embereket, amely még nem igazán érkezett el. Az Európai Központi Bank tanulmánya ugyanis nem talált egyértelmű különbséget a munkahelyteremtés vagy -leépítés terén az AI-t intenzíven alkalmazó és azt mellőző cégek között. Tehát a pánik valós, az elbocsátások valósak, a munkavállalói moráldepresszió valós – csak épp a termelékenységnövekedés, amelynek nevében mindez történik, egyelőre kevésbé az.

Az időzítés érdekessége, hogy a visszaváltások még az Iránnal összefüggő idei konfliktus eszkalációja előtt megkezdődtek, tehát nem a februári amerikai-izraeli iráni csapások pánikjának köszönhető ez az átrendezés, hanem annál tudatosabb döntésről van szó. A Goldman Sachs márciusban jegyezte meg, hogy az iráni konfliktus egyébként szélesebb körű intézményi átértékelést indított el – befektetők tömege fordult olyan eszközök felé, amelyek valódi cash flow növekedést és kézzel fogható kockázatcsökkentést kínálnak, nem pedig az indexkövetés kényelmes illúzióját.

A hétfői közös nyilatkozat egyébként nem az égből pottyant: május 1-jén ugyanezek az ügynökségek már kiadtak egy harmincoldalas útmutatót az autonóm mesterséges intelligencia-rendszerek kockázatairól, amelyben huszonhárom különböző veszélyforrást azonosítottak, és több mint száz bevált gyakorlatot soroltak fel. A dokumentum arra szólítja fel a szervezeteket, hogy számoljanak azzal, miszerint a kliensalapú MI-rendszerek váratlanul viselkedhetnek – ami az én olvasatomban azt jelenti, hogy az emberek, akik ezeket a rendszereket fejlesztik, maguk sem tudják pontosan, mit csinálnak majd. A cselekvési ablak bezárul – mondják. Kérdés persze, hogy a világ szervezeteinek hány százaléka olvassa el a Five Eyes közleményeit, és hány százalékuk cselekszik is emiatt. Az eddigi tapasztalatok alapján nincs okunk optimizmusra.

Ahhoz, hogy megértsük, mi történik valójában Romániában, nem elég a bukaresti pártfolyosókon zajló alkukat és árulásokat figyelni, hanem fel kell emelnünk a tekintetünket, és azt kell megértenünk, hogy egy sokkal nagyobb játszma egyik fontos – és egyre fontosabb – figurájáról van szó.

Első ránézésre talán kísértő lehet az eseményt egy egzotikus, távoli incidens kategóriájába sorolni – olyasvalaminek tekinteni, ami „ott, Dél-Amerikában" történik, és nem vonatkozik az európai valóságra. Ez a megközelítés azonban alapjaiban téves. A mobilalapú tömeges vészriasztási rendszerek – az EU Cell Broadcast rendeletének köszönhetően – az elmúlt években egész Európában kötelező jelleggel elterjedtek. Magyarország, Románia, Németország, Hollandia és számos más tagállam mára aktívan használja ezt a technológiát természeti katasztrófák, ipari balesetek vagy éppen katonai fenyegetések esetén. Az az infrastruktúra, amelyet Brazíliában egy hacker szombat hajnalban meghackeit, elvben nem különbözik attól, amelyre az európai állampolgárok egyre inkább támaszkodnak.

A legmegdöbbentőbb kinevezés kétségkívül Marian Neacșué, aki jogerős büntetőítélettel a háta mögött – érdekkonfliktus miatt ítélték el, majd rehabilitálták – foglalja el Románia egyik legérzékenyebb és legtöbb hatalommal felruházott kormányzati tisztségét, a belügyminiszteri széket, amelyet miniszterelnök-helyettesi pozíció is kísér, és amelyet előtte senki sem töltött be hasonló jogi előélettel: ő tehát az első jogerősen elítélt belügyminiszter az ország történetében, ami nem csupán botrány, hanem precedens, és mint ilyen, üzenet is mindannyiunknak arról, hogy ebben az országban immár ez is lehetséges.

Az igazság az, hogy a kapitulációval az USA küldött egy nagy jelzést a világ diktatúráinak: ha beleáll valamibe, ami népszerűtlen az elnökére nézve, előbb-utóbb elengedi, ahelyett, hogy eszkalálna. A demokrácia és az instabil egó közös hátulütője. Mindenesetre minden aljas, véreskezű diktatúra örül ennek a jelzésnek. Ha nem lenne Ukrajna (és Zelenszkij, aki tulajdonképpen a szabad világ vezetőjévé avanzsált), csak úgy ugrándoznának az eufóriától. Nem férnének a bőrükbe.

Amikor pedig úgy döntöttek, hogy a vérmérgezés miatt úgysem marad életben, egyszerűen a kezébe nyomták az útlevelét, és kidobták: „Menj, úgyis megdöglesz.” A nyaka annyira feldagadt, hogy aludni sem tudott, de kijutott. Közben az FSZB emberei gépfegyvert szegeztek várandós felesége hasára, és azt követelték, árulja el, hol vannak a fegyverek, azzal fenyegetve, hogy a gyermek nem fog megszületni.

Minden felelősség Vlagyimir Putyint és rezsimjét terheli. A propagandistákat, akik naponta gyűlöletet szítanak. És a több millió oroszt, akik vagy támogatják ezt a háborút, vagy hallgatnak. Oroszország kezdte ezt a háborút. Ezért minden, ami most felénk repül, ennek a választásnak a közvetlen következménye.

A regatta honlapján minden hajó legénységét feltüntetik, de a “Black Battalion” (Fekete Sereg) legénységének egyik tagja szemérmesen csak a csapat nevével és a versenyző kódjával van van feltüntetve. Szerencsére ha a World Sailing honlapján a kódot megkeressük, akkor kiderül, hogy Habony Árpád vitorlázgat a pénzünkön.

Azt sem nagyon értem, miért kell folyton igazolni, hogy az RMDSZ egy erősebb Romániáért dolgozik, amikor ez egyszerűen nem igaz. Hosszú évtizednyi RMDSZ-kormányok után Székelyföld továbbra is Románia egyik legszegényebb régiója — amivel csakis Románia gyengítéséhez járultak hozzá. Az erdélyi magyarság felett gyakorolt politikai monopóliumuk révén például nyugodtan megakadályozhatták volna az orbánista-oroszpárti propaganda terjedését, de ezt sohasem tették — inkább félig csendben támogatták, ezzel pedig az erdélyi magyarságot egyfajta „belső ellenséggé" degradálták. Ez csupán egy a sok felróható dolgok közül, amelyek most elsőként jutnak eszembe, mert a teljes lista jóval hosszabb lenne. Az is eszembe jut, hogy Antal Lóci szenátor úr mindezt annak az Ilie Bolojan támogatásának érdekében mondta el, akinek városa, Nagyvárad épp most lakoltatja ki a premontrei rend apátságát — és az RMDSZ erről egyetlen szót sem szól.

A döntés nem a semmiből jött. 2025 januárjában az Egyesült Államok exportkorlátozásokat vezetett be a legfejlettebb mesterséges intelligencia-chipekre, amelyek 17 EU-tagállamot is érintettek — vagyis Európa egyik napról a másikra azt tapasztalta, hogy a legkorszerűbb technológiához való hozzáférése nem jog, hanem Washingtoni jóindulat kérdése. Idén júniusban a Trump-adminisztráció tovább ment: egy exportkorlátozási irányelv keretében felfüggesztette a külföldi hozzáférést az Anthropic — a ChatGPT egyik legkomolyabb versenytársát fejlesztő cég — legújabb rendszereihez.

Az egymásnak ellentmondó narratívák jól szemléltetik a szakadékot Irán deklarált fennhatósága a víziút felett és a tényleges helyzet között. Bár a hajóforgalom az elmúlt napokban újraindult a múlt héten aláírt egyetértési megállapodást követően, az aktivitás még mindig jóval elmarad a konfliktus előtti szinttől — derül ki a Kpler tengerhajózási elemzőcég adataiból.Ha mindez nem lenne elég, Trump beveti csodafegyverét: a vámokat. Az elnök szokásához híven azzal fenyegetőzött, hogy vámokat vet ki a szorost használókra, ha 60 napon belül nem születik végleges megállapodás. Vance várhatóan vasárnap találkozik iráni tisztviselőkkel, miközben mindkét fél igyekszik életben tartani a megállapodás keretrendszerét. A szoros a globális olajszállítmányok mintegy 20 százalékát bonyolítja le, így bármilyen elhúzódó fennakadás az energiapiacokra nézve világszerte komoly veszélyt jelent.

Miközben az ukrajnai háború egyre inkább a technológia és az állóképesség háborújává válik, Európa sebezhetőségei is egyre élesebben rajzolódnak ki – beleértve Romániáét is, amelynek légterén keresztül szinte akadálytalanul közlekednek az orosz drónok. Armand Goșu történész és a posztszovjet térség egyik legelismertebb elemzője arról beszél: miért kerül egyre nagyobb időnyomás alá Putyin, miért nem működnek a béketárgyalások, és miért fogékony a román közvélemény egy része az oroszbarát üzenetekre. A podcast rengeteg tanulságot nyújthat a magyar hírfogyasztó számára is, a videó nyelve román, de az automatikus magyar felirat bekapcsolható és tűrhetően fordít - annyira biztosan, hogy érthetővé váljon azok számára, akik valóban érteni akarják.

Ami külön is pikánssá teszi a műsort az, hogy immár konkrétan kivehető a bűnbánó, titkokat kifecsegő fideszes közpénzégető gyónás-mintázata: neveket nem mond, mert azok nem lényegesek – szerinte – inkább arról beszél, hogyan működött a rendszer. A rendszert azonban emberek működtetik, de ezeknek a nevei nem hangzanak el, maximum olyan szereplőké, akikről amúgy is tudtuk, hogy a rendszer elit működtetői közé tartoznak. Mint például Demeter Szilárd, akit most Kálomista László támad be.

Ha nem itt élnék, és nem befolyásolná mindennapos életemet, akkor keserűen röhögnék azon, hogy az EU büszkén leírja: a dróncsapások „veszélyt jelentenek az uniós polgárok biztonságára és a regionális stabilitásra". Büszkék, hogy beleírhatták. Ez a totális tanácstalanság írásba foglalva. Aztán ott van a másik kulcsmondat: „Oroszország teljes felelősséget visel eszkalációs magatartásának és folytatódó katonai műveleteinek következményeiért." Tényleg azt gondolja valaki, hogy Putyin ettől álmatlanul hánykolódik hosszú éjszakákon át? Mi ez a felelősség konkrétan? Ki vonja felelősségre őket, és mikor?

Nem lesznek képesek legyőzni az ukránokat, de szükségük lesz valakire, akit hibáztathatnak, nehogy az a narratíva alakuljon ki: „Mi zsoldosok voltunk, akik kudarcot vallottak a küldetésükben." Egészen más történetet akarnak: „Mi hősök vagyunk, de a hatóságok elárultak minket."

A vizsgálat eredményei egyértelműen az Anthropic Claude-modelljeit emelték a mezőny élére. A különböző Sonnet és Opus verziók a legjobb tíz hely közül hatot szereztek meg. A rangsor első helyén az Opus 4.7 végzett: kérdések 77 százalékára adott „példamutató" minősítést kapó választ, és mindössze 2 százalékban produkált csak közepes teljesítményt, ami 94,9 pontos átlageredményt jelentett a százfokú skálán. Az OpenAI GPT-5.4 modellje szintén erős teljesítményt nyújtott, a kérdések 54 százalékában kiváló értékelést kapva, 88,9 pontos átlaggal.

A kirajzolódó mintázat pedig persze az RMDSZ kezére játszik – miután az összes oroszpárti hírtévé és obskúrus portál lenyomta a fent említett kötelező körét, beindult az erdélyi magyar sajtónak nevezett akármi, és a Maszol, a Krónika, a Transtelex, minden, de minden azzal van tele, hogy ismét bántják a románok a magyarokat, elővették a magyar kártyát, nyakunkon a kés – ez az üzenet megy majd ki Budapestre is, és vélhetően annyi haszna mindenesetre lesz, hogy Tarr Zoltán belassul a korábbi évek támogatásainak átvizsgálásával, márpedig aki időt nyer, életet nyer. Hunorék pedig köszönik szépen Dan Dungaciunak, aki egyébként remek podcast-barátságban van azzal a Zakariás Zoltánnal, aki az orbánizmusában csak oroszpártiságában erősebb EMSZ nevű minialakulat képviselője – így hát a kör bezárul, így a farkába harap és marad minden a régiben, legalábbis egy ideig. Egy ideig, de ki időt nyer, életet nyer - mondom megint.