RÉGIÓ

A nagyváradi premontrei rendet kilakoltatás fenyegeti. Ezzel kapcsolatban levélben kérdeztük Böcskei László főtisztelendő nagyváradi püspök atyát 12 nappal ezelőtt. Böcskei László ezidáig nem válaszolt. Most közzétesszük a szerkesztőségünk által neki írt levelet:

Ezért ebben a helyzetben az lett volna a minimum, amit Excellenciádnak püspökként azonnal meg kellett volna tennie: nyilvánosan kimondani, hogy a római katolikus templom szent hely, és oda istentisztelet alatt fegyveres karhatalomnak nincs bejárása; megvédeni Anzelm apátot mint papot és mint a liturgia szolgáját; egyértelműen kiállni a szentmise zavartalansága mellett; a hívek megfélemlítését elítélni; és szükség esetén minden rendelkezésre álló egyházi és polgári jogi eszközzel fellépni annak érdekében, hogy ilyen gyalázat többé ne történhessen meg.

Ezért kérjük Önöket, hogy kedden, április 14-én jöjjenek el, álljanak oda, és mondják ki világosan, hogy itt nem Anzelm apát magánügyéről vagy személyes kényelméről van szó, hanem Anyaszentegyházunk céljaira szolgáló helyek és javak védelméről, és arról, hogy a közjó nem épülhet igazságtalanságra. Ha pedig mindezek ellenére kedden nem jönnek el, és nem állnak ki Anyaszentegyházunk közös érdeke mellett, akkor ez már nem puszta távolmaradás lesz, hanem a hallgatás ténye; és ha ma hallgatnak, akkor holnap Önökkel is megtörténhet ugyanez a szégyen.

Annak ellenére, hogy az ODT tagjainak túlnyomó többségét a parlamenti pártok jelölik ki, a Diszkriminációellenes Tanács egy darabig előremutató, hasznos intézménynek számított. De aztán jött az RMDSZ.

Több forrásból is arról értesültünk, hogy az RMDSZ megállapodott a PNL-vel, hogy az RMDSZ alpolgármesteri pozíciót kapjon Nagyváradon, feltételezve, hogy a magyar kormány nem avatkozik be a premontrei apát kilakoltatását célzó eljárásba és intézkedésekbe, ami a jelek szerint sikerült.

A „A nagyváradi premontrei rend apátjának kilakoltatása” tárgyában küldött nyílt levelükre – amelyet az ugar.gesta.ro advocacy csoport továbbított, és amelyet 2026. március 2-án fogadott a Miniszterelnöki Kancellária Sajtó- és Kommunikációs Igazgatósága – az alábbiakban továbbítjuk a Vallásügyi Államtitkárság (Secretariatul de Stat pentru Culte) álláspontját:

Olvasónk véleménye szerint nagyobb összefogásra lenne szükség, valamint arra, hogy az égbekiáltó gazság ellen tettre kész emberek tudjanak egymásról, és könnyen lehessen egymást értesíteni, mert amikor mozdulnunk kell, akkor egyszerre kell mozdulnunk.

És akkor a végrehajtó, a hivatal és a gonosz összes jobbágya megvonja a vállát: „hát, ők akarták…”, és kaján vigyorral lelakatolják a szerzetesrend bejáratait, ezzel pedig pontot tesznek egy 900 éves jelenlét végére. Legalábbis ez a tervük. A kérdés csak az: nekünk van-e ellentervünk?

"A megbeszélésünkön határozottan kiálltam a nagyváradi premontrei apát, Fejes Rudolf Anzelm kitelepítése ellen, és kértem elnök úr közbenjárását az ügyben."

Hát hová fusson a nyáj, ha farkas kerülget, ha nem a pásztorhoz? De hol van a pásztor, kérdezik a hívek szüntelen. Nem azért, mert "békétlenkednek", vagy mert "meg vannak osztva", hanem azért, mert logikus a kérdés.

Miért nem az apát kéréseit továbbította Szabó Ödön a városháza felé, és miért a városháza ultimátumát közvetítette és közvetíti az apátság irányába? Miért akart volna részt venni Szabó Ödön a rendi tanácskozásokon, milyen logikai kapcsolat van Szabó Ödön szerint az általa megfogalmazott ajánlatok között, miért kell nekik más tulajdona, miért nézik el, hogy ezt ebül szerzi meg a városháza, az RMDSZ miért kötelezi a premontrei prépostot alkudozásra, ezek az ajánlatok miért csak akkor élnek, ha az apát önként takarodik el a saját rendházából, miért nincs semmilyen állami intézménynél nyoma, beleértve a miniszterelnöki hivatalt, a nagyváradi városházát, de még magát az RMDSZ-t is, hogy az RMDSZ egyáltalán tárgyalt volna, miért csak annak van nyoma, hogy az RMDSZ fel van háborodva, hogy az ügy egyáltalán előkerül, mint például a kárpát-medencei magyar pártok fórumán? Tényleg azt hiszi a "Bihar megyei RMDSZ" mögé bújt Szabó Ödön, hogy támadóan léphet fel egy olyan Facebook-bejegyzésben, amit elvileg szolidaritásból írt? Ha az RMDSZ-nél a támogatás ilyen, akkor milyen a semlegesség?

Mordor hamarosan, 1-2 éven belül nem fog tudni exportálni semmit (ukrán drónok és rakéták, gazdasági összeomlás), így hazánk mesterséges moszkovita energiafüggősége megoldódik. Magyarországnak sokkal hamarabb kell diverzifikálni, mint azt például Magyar tervezte, - minthogy a másik, nála is sokkal bátrabb Brovdi "Magyar " Róbert már intézkedik.

Egy dolog viszont biztos: az erdélyi magyarságnak rendszerváltásra van szüksége!  Nem kicsit, hanem nagyon nagyon. Olyanra, amelyben nem a már ismert, elhasználódott arcok, márkanevek és narratívák kezdenek újabb körjátékba az aktuális pénztárcák körül, hanem valódi megújulás történik. Olyanra, amit 1990-ben elmulasztottunk.

A hatalmi számításon túl pedig ott áll a meztelen igazság: Viktor Orbán gyáva. Gyáva ahhoz, hogy felelősséget vállaljon, gyáva ahhoz, hogy a Fidesz történetének legnehezebb periódusában — gyakorlatilag a fejük felett lebeg a Damoklész kardja, a párt megszűnése sem elképzelhetetlen — vállalja azt, amit vállalnia kellene, például az általa elkövetett tettekkel való szembenézést.

Az is érthetetlen, hogy miként biztathat egy értelmes, a közvélemény formálására képes újságíró arra, hogy az áldozatok tegyenek feljelentést. Ember! Olyan gyerekekről beszélünk, akiket éveken át abuzáltak, és akik semmilyen szinten nem bíznak a felnőttekben, a társadalomban. És ha ez nem lenne elég: ezek nem a budai elitiskolák cseperedő diákjai, hanem olyan fiatalok, akik a bürokratikus ügyekben alig tudnak eligazodni, akik soha nem kaptak olyan színvonalú oktatást, hogy egy ügyészséghez vagy bármilyen hatósághoz benyújtandó iratot megfelelően megszerkesszenek.

Az új fejlemény, hogy az erdélyi médiumok márkanevei – köztük a Krónika és a Székelyhon – szintén ehhez a budapesti céghez kerültek. Emiatt az Erdélyi Médiatér rendszeresen licencdíjat fizet a márkanevek használatáért – magyar közpénzből, ráadásul ezeket a díjakat olyan lapok után is fizetik, amelyek már megszűntek, így a márkanevek tényleges használata sem indokolja a költségeket.

Viktor Orbán tehát ennyire volt harcos, küzdő oroszlán, magyar betyár: az első pofontól bezárkózott országába, ki sem teszi a lábát az uniós elnökök és miniszterelnökök tanácskozására, mert attól fél, hogy kényelmetlen kérdéseket kap majd olyan témákban is, amelyek még ki sem szivárogtak – mi több, ezekért már letartóztatás is járhat, de vélhetően ezt az újonnan felálló vagyonvisszaszerzési hivatalra bízzák majd nyugati szövetségeseink.

Amennyiben Bolojan nem mond le, akkor a PSD visszavonja minisztereit a kormányból, majd szembe kell néznie egy bizalmatlansági indítvánnyal is. A PSD egyedül ezt nem tudja megszavazni, és csakis a parlamenti patkó jobbszéléről várhat támogatást, azaz az AUR-tól. Hogy ezt követően mi történik, abban nagy szerepe lesz Nicușor Dan államfőnek, aki közvetíthet a felek között.

Ha komolyan gondoljuk a változást, akkor nem engedhetjük meg magunknak, hogy az ilyen tapasztalat egyszerűen kikerüljön a rendszerből. Nem pozíciót kérünk neki, hanem lehetőséget arra, hogy tovább végezhesse azt a munkát, amit eddig is: a nyilvánosság és az elszámoltathatóság szolgálatában.

Alkalmi sorozatkritikánkból kiderül, hogy Parászka Boróka még Madame Tussauds viaszbábuként se látott soha cigányasszont - pedig ő az, aki saját állítása szerint éjt nappallá téve dolgozik értük és velük a nyomortelepen.