Képzeljétek el, kedves magyarok, hogy az Orbán-rezsim új szintre emeli a gyereknyaraltatást: Szent Erzsébet nevét mocskolva, milliárdokat szórnak szét egy állítólagos üdültetési programra, amiből a gyerekek emeletes ágyat, foltos ágyneműt és üres étkezést - étkeztetlenséget (új magyar szó) kapnak – luxusáron! 4,4 milliárd forintot tolnak bele évente, hogy a szülők ezer forintért küldhessék táborba

Mennyibe is kerül nekünk Ukrajna? Viktor Viktorovics Orbán, Magyarország Moszkva által ideküldött helytartója, aki miniszterelnöki pávatollaival bolondítja amúgy sorsukat elkerülni nem tudó honfitársainkat, ismételten kiakadt Brüsszelre, amiért az 800 milliárd eurót kíván Ukrajna megsegítésére fordítani. Holott decemberben már 90 milliárd eurót megszavaztak a tagállamok – mínusz Orbán, Babiš és Fi

Aligha túlzás azt állítani, hogy történelmi fordulóponthoz érkezett a világ, és a jövőnk meglehetősen sötétnek tűnik. Apróbb, biztató jelek vannak ugyan, de kérdés, hogy ebből sikerült-e valami olyasmit alkotni, ami mindannyiunkat megment, vagy bekövetkezik a Kali Yuga - a sötét kor, ahol az autokráciákban élő emberiség számára az erő szolgáltatja a jogot, a tömeggyilkosság és népirtások ezen jogé

Tény: 2025-ben drámaian nőtt a civil áldozatok száma Ukrajnában!

Megnéztem a 20 nap Mariupolban című dokumentumfilmet. A „megnéztem” költői túlzás: ezt nem lehet úgy nézni, ahogy egy akármilyen dokumentumfilmet. Nem lehet csak úgy, mint egy mozifilmet. Ez nem „nézés”, hanem szükséges és fájdalmas önvizsgálat.

Normális társadalomban már az a tény, hogy egy szuverén állam miniszterelnöke levélben érdeklődik a háborús agresszornál arról, miként kell viselkednie ahhoz, hogy jó kisfiú legyen, és Moszkva ne vonja meg tőle olajos kegyeit — nos, normális országban a normális emberek ilyenkor téglánként hordanák el a Karmelitát, és vége lenne ennek az egész rendszernek.

A Dossier Center olyan tiszteket is azonosított, akik aktívan posztolnak a közösségi médiában: fotók a Kremlből, szelfik a titkos vlaszihai bázisról. Egyesek társkereső oldalakon keresnek alkalmi kapcsolatot, mások a Google Térképen hagynak értékeléseket – így árulva el pontos tartózkodási helyüket.

Papcsák Ferenc, a Fidesz régi jó embere, egykori zuglói polgármester, volt országgyűlési képviselő, a botrányos eset napvilágra kerülésekor még a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottságának elnöke is - beágyazott figura, mondhatni. Emberünknek van egy cégecskéje, a Magyar Egészségügyi Szolgáltatóház Kft., ami olyan, mint a modern magyar kapitalizmus szimbóluma: nincs egyetlen alkalmazottja sem, de 2023-ban 360 millió forintot termelt.

A kormány éppen most is az országos hangszórón bömböli, hogy „jaj, jaj, a pedagógusok bére már rég az egekben lenne, ha az a gonosz, brüsszeli bürokrata sárkány nem ülne a kincsesládán”. Közben meg pontosan tudod, hogy ugyanaz a kéz, ami a száján dramatizál, a zsebéből éppen valami EU-s támogatást csomagol be egy autókereskedő-építész-mindegymertcég könyvelésén keresztül egy ismeretlen szürke liml

Volt egyszer egy rendszer. Pontosabban: papíron volt. A neve is szép volt, olyan európai, olyan jövőbe mutató: E-INGATLAN. Azt ígérték róla, hogy majd digitalizálja a magyar földhivatali ügyintézést, az ügyvédek egy kattintással rendezik a tulajdoni lapokat, és a jövő megérkezik, fehér portálablakban, kék EU-csillagokkal körberakva. Ehhez képest most ott tartunk, hogy a rendszer gyakorlatilag nem

Valahol Nógrád szívének rothadó közepén, Zabar faluban, a civilizáció utolsó morzsái között áll egy viskó. Nem ház, nem központ, nem fejlesztési csoda – egy viskó, amit valaki egy sufniból „átalakított”, hogy elférjen benne két mosógép és egy hazugsághegy. Ez itt a magyar gyermekszegénység elleni harc: programnevek, pályázati számok és mosási ciklusok formájában.

Ő nem volt oktatásügyi szakember. Nem volt pedagógus sem. Ő csak egy egyszerű állampolgár volt, aki egy nap beleolvasta magát abba, hogyan lesz a gyerek jövőjéből stratégiai adatszükséglet. Megértette, hogy az oktatás nem kréta, nem tankönyv, nem tanár. Az oktatás valójában koncepció. Sőt: koncepciók koncepciója. Lehetőleg 600 ezer forint oldalanként, mert olcsó gondolat nem ér semmit.

Aki azt hiszi, hogy csak egy robbanás, egy gépfegyver vagy egy öngyilkos merénylő öl, az ostoba. A korrupció ugyanúgy öl, csak nem ordít „Allahu akbar”-t, hanem közbeszerzési dokumentációt lobogtat, és „projektmegvalósításnak” hívja a hullákat. Nemcsak terrortámadásba lehet belehalni, hanem abba is, hogy valaki ellopja az egészségügy pénzét.

A Gazdasági Versenyhivatalról eddig naivan azt hittük, hogy a gazdasági versennyel foglalkozik, de elég megnézni az autóbeszerzéseiket, hogy rájöjjünk: totális ködben éltünk eddig. A „verseny” itt nyilván lóerőben és nyomatékban értendő.

A földárverések kisbetűs része egyszerűen művészet: licitálóknak vállalniuk kellett, hogy nyereményüket csak a Nemzeti Földalap által kijelölt ügyvédekkel írathatják át. Igen, jól olvastátok: az állam verseny helyett monopóliumot biztosít, és mindezt törvényesen.

Nemrég a Kaposvári Egyetem és a Pannon Egyetem “áltanulmányos csodáiról” volt szó. Igen, azok a csodák, amik miatt az uniós pénzek szó szerint eltűnnek a semmibe, miközben valaki kuncogva jegyzi fel a nevét a számlán.

Már az Uniónak is szemet szúrt az alábbi botrány, ezért blokkolta több mint 40 milliárd uniós támogatás kifizetését. A kormány odáig ment, hogy elismeri ezeket a lenyúlásokat, de természetesen ez is az elmúlt nyolc év hibája, vagy épp Brüsszelé, Hadházyé, Sorosé, a liberálisoké - akárkié, csak nem az övéké. A kormány persze eljátssza a rendőrt az Unió kedvéért, és visszaköveteli az önkormányzatokt

Az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő (a puccos rövidítésekkel operáló EMMI háttérintézménye) büszkén hirdeti, hogy eddig 30 MILLIÁRD forintot osztott szét. „Szétosztott” – értsd: pénz eltüntetésére tökéletesen alkalmas módon szétcsepegtették a haveri körnek. Most nézzük meg a TÁMOP-7.2.1-11/K-2013-0003 és a TIOP-4.2.1-11/K-2013-0003 projekteket, amelyek – elvileg – 5 milliárd forintot kaptak ellenő

Hazánk államformájának és politikai berendezkedésének meghatározása alaposan próbára teszi a politológusokat és szakértőket. Látható ez abból is, hogy az uralmon lévő erkölcstelen diktátort és sleppjét már mindenféle szakmainak tűnő jelzővel illették: autokrácia, választási autokrácia, hibrid rezsim és egyebek – csak épp nevén nem nevezték eddig, holott a képlet egyszerű: egyszemélyes diktatúra, j

A Markolós feladvány kiindulóállása nem véletlen, és a Tolvajmonitor Gestán bemutatott korrupciós ügyből, és annak utóéletéből indul ki.