A Five Eyes szövetség mind az öt tagállamának hírszerző ügynöksége szerdán ritka közös közleményt adott ki – és ha ez nem csengeti fel a vészharangokat, akkor már semmi sem fogja. A figyelmeztetés lényege brutálisan egyszerű: Kína tudatosan, szisztematikusan és sikeresen toboroz kémeket a LinkedIn platformon és más professzionális közösségi hálózatokon keresztül, célba véve kormányzati alkalmazott

Ami igazán aggasztó, az nem ez az öt friss sebezhetőség önmagában. Az OpenClaw 2026 januárjától folyamatosan gyűjti a kritikus biztonsági hibákat, mint egy különösen gondatlan bélyeggyűjtő. A dokumentált esetek között szerepel egy egykattintásos távoli kódfuttatási hiba – CVE-2026-25253 –, amely azt jelenti, hogy egyetlen kattintással idegen kód futtatható az áldozat rendszerén; egy törött hozzáférés-vezérlési sérülékenység – CVE-2026-33579 –, amely teljes rendszergazdai átvételt tesz lehetővé; valamint négy egymásra láncolható homokozó-menekülési és jogosultságnövelési sebezhetőség, amelyeket a Cyera tárt fel még májusban. A Palo Alto Networks szakértői egyértelműen fogalmaztak: az OpenClaw „nem tart fenn kikényszeríthető bizalmi határokat a nem megbízható bemenetek, valamint a magas jogosultságú műveletek között". Fordítva: az OpenClaw nem tudja megbízhatóan megkülönböztetni a legitim utasításokat a rosszindulatúaktól.

A Pentagon viszont megtagadta az amerikai atomfegyverek európai telepítéséről szóló esetleges viták kommentálását. Amerikai tisztségviselők közölték, hogy „nem kommentálnak sajtóértesüléseket, sem a csapatok esetleges átcsoportosítására vonatkozó döntésekkel kapcsolatos spekulációkat”. Hozzátették: „Az Egyesült Államok és a NATO folyamatosan értékeli a biztonsági helyzetet, és megteszi a szükséges lépéseket a biztonságos, hatékony és hiteles elrettentő erő fenntartása érdekében.”

Buko nem az egyetlen, roma származású ukrán katona volt, aki ismertté vált. A nagy háború elején híres, széles körben "mémesedett" sztori volt Herszon megyében az orosz harckocsit állítólag elkötő helyi cigányok története (azóta egyébként kiderült, hogy nem teljesen úgy volt, ahogyan az a köztudatban szerepel, de egy elhagyott orosz páncélost valóban sikerült használhatatlanná tenniük a helyi lakosoknak.).

Dezső András azoknak is sokat mesél, akik nem a krimit, hanem a gazdaság- és társadalomtörténetet keresik: a könyv egy korszak lenyomata arról, hogyan működik a behódolás és a félelem kultusza — akár alvilági, akár politikai közegben.

A Hatalmas Biznis legújabb epizódjában Pogácsa Zoltán egy rendkívül ellentmondásos figura történetét meséli el: Alex Karpét, a Palantir Technologies alapítójáét és vezérigazgatójáét, akinek cége ma 375 milliárd dollárt ér, és akinek szoftvere ott van az ukrán hadszíntéren, az amerikai bevándorlási hatóságnál, a brit egészségügyi rendszerben — és valószínűleg sok olyan helyen is, amiről nem tudunk.

A három szerkesztőség felhívása tehát nem rossz – csak nem megy elég messzire. A 2 milliárd visszavonásának követelése mellé legalább ennyire hangosan kellene követelni egy vizsgálóbizottság felállítását, amely az összes eddigi sajtótámogatást – a BGA-n, a Communitas-on és minden más csatornán átfolyó összeget – tételesen megvizsgálja, és az eredményeket nyilvánosságra hozza.

Jelen leírás a nagyváradi premontrei apátság ellen indított kilakoltatási eljárás hátterét a lehető legteljesebben igyekszik bemutatni. Az alább leírtak dokumentumokon, bírósági peranyagokon, háttérinterjúkon alapulnak.

A kognitív háború lényege nem az, hogy elhidd a hazugságot, mert bőven elég nekik, ha nem vagy biztos az igazságodban. Jelen esetben az igazság az: orosz drón volt, a bizonyítékok pedig a nyilvánosság rendelkezésére állnak. Aki mégsem biztos benne, az vagy nem nézte meg őket – vagy nem akarta.

Putyin tagadott, természetesen – hazudni ingyen van. A magyar kommentelő erre turbókokaint szippantott, és nekiesett a billentyűzetnek: 120 komment zúdult alá, amelyekben a normális hozzászólás olyan ritka, mint az önálló gondolat egy Fidesz-frakcióülésen, nemhogy nagyítóval, de elektronmikroszkóppal is nehéz lenne megtalálni. Kis ízelítő alább.

A szélsőjobb és a szélsőbal, Gaudi és Schiffer, összekapaszkodva, mint két részeg turista, akik egymást tartják, miközben mindkettő esni készül, és egyikük sem hajlandó belátni, hogy a gravitáció ellen nincs fellebbezés. A történelem ismétli magát – először tragédiaként, másodszor bohózatként –, de itt, Magyarországon, a kettő egyszerre zajlik, és senki nem nevet, mert mindenki benne van.

Ez a készpénz fizikai formában, bőröndökben érkezett a BP Remit londoni irodájába. Londonból a pénzt illegálisan Törökországba szállították, ahol kriptovalutává konvertálták, ami ezt követően „fintech-befektetésnek" álcázva tért vissza a rendszerbe. Az így tisztára mosott pénz aztán Szíriába áramlott, ahol az Aszad-rezsim és kurdisztáni ISIS-csoportok finanszírozására használták fel.

Végül is, amit itt látunk, az nem politikai kudarc, nem kommunikációs baklövés, nem taktikai tévedés – hanem egy rendszer tökéletesen következetes működése. Az RMDSZ nem azért nem segített, mert elfelejtette, nem azért, mert nem tudott, hanem azért, mert pontosan így működik: addig él, amíg nincs alternatíva, addig erős, amíg a közösség rá van utalva, és addig szükséges, amíg elhisszük, hogy az. A nagyváradiak most megtanulták, amit sokan előttük: a képviselet és a kilakoltatás között néha egyetlen éjszaka a különbség – és mindkettőben ugyanazok az emberek vannak ott, csak más szerepben.

Nem érzi úgy, hogy éppen az orosz energiavásárlásokkal hosszabbítja meg a háborút, valamint az ukrán és ukrajnai magyar civilek szenvedését? Ellentmondásos, hogy Ön eközben tűzszünetet követel. Ha már nem segíti Ukrajnát, akkor legalább ne támogassa pénzzel a lefejezős, terrorista, gyerekgyilkos, gyerekrabló, háborús és emberiesség elleni bűnöket elkövető orosz agresszort energiavásárlásokkal. Felszólítom, hogy Magyarország csatlakozzon legalább az orosz háborús bűnöket vizsgáló nemzetközi törvényszékhez, amelyhez már országok tucatjai – köztük EU- és NATO-szövetségeseink – is csatlakoztak.

Hajnali öt órakor kezdődött, amikor a becsületes ember még alszik, vagy ha nem alszik, legalább szégyelli, hogy ébren van – a polgármesteri hivatal emberei nekiálltak a falnak. Nem végrehajtóval, nem dobolással, nem a törvény ünnepélyes arcával – egyszerűen nekiálltak, és áttörték. Mint a tolvajok. Éjjel, mint a tolvajok – csak éppen a város nevében, építési engedéllyel a zsebükben, mert ez a mi korunk szépsége: a tolvajlást is lehet jogszerűen végezni.

A Kreml regionális stratégiájának egyik legrégebbi és leghatékonyabb eszköze az etnikai feszültségek szítása. Nem kell ahhoz közvetlen beavatkozás, hogy egy kisebbség és a többségi nemzet egymásnak feszüljön – elég egyetlen hangfelvétel, egyetlen félrevezető újságcím, és a közösségi média elvégzi a többit. A Demeter-ügy pontosan ebbe a sémába illeszkedik: egy kontextusában teljesen érthető kijelentésből percek alatt lett „magyar áruló", aki az oroszoknak akarja eladni a moldovai román nyelvű közszolgálati rádiót. Az etnikai gyúanyag megvolt, csak egy szikra kellett – és az RMDSZ, ahelyett hogy ezt azonnal és határozottan kommunikálta volna, lemondást követelt. Ezzel nemhogy oltotta volna a tüzet, hanem benzint öntött rá.

A kiszivárgott hangfelvétel önmagában nem is annyira botrányos. A miniszter sztorizgat egy kicsit kollégái előtt, hogy miként keménykedett az ügyészséggel. A sztorit színezi, előadja a bátort, hogy az alkalmazottak is lássák: a főnök kemény gyerek, nem retten meg még az ügyészségtől sem - végül pedig ma este bejelentette lemondását. Közösségünk gyengeségét jelzi, hogy az összes eddigi botrányát, ellenünk elkövetett tettét megúszta, és végül egy kocsmai hangulatú sztorizgatásba bukott bele.

Magyar erre nem konkrét vállalást nem tesz, hanem egy meglepően nyílt kijelentéssel válaszol: "Úgy gondolom, hogy amikor a háború véget ér, az egész Európai Unió vissza fog térni az orosz gáz vásárlásához, mert az olcsóbb. Ezt diktálja a versenyképesség és a földrajz. Egyszerűen így van. De majd Önök is meglátják." Elismeri, hogy ez bírálatokat vált ki, de hozzáteszi: "Megértem ezt a kritikát. És bár nem tetszik, elfogadom."

Nekünk, akik ezt az időszakot viszonylag sértetlenül vészeltük át, komoly felelősségünk van: megismerni, amit mások elszenvedtek, és következetesen követelni az elszámoltatást - mert a felejtés, a nemtörődömség is döntés. Nagyon drága döntés!

A forgatókönyv egyszerű: az ő javaslatára megemelték az ÁFÁ-t, a pénztárcák kiürültek, az emberek megszenvedték – aztán elég volt várni egy évet, hagyni, hogy a kollektív amnézia elvégezze a dolgát, és máris lehet hősként visszatérni a porondon: „Én csökkenteném az adót!" Lájk, megoszt, szavaz.