Van egy mondat, amelyet Sorin Grindeanu csütörtökön mondott a parlamentben, és amelyet érdemes jól megjegyezni, mert megmutatja, mit ér a szavak politikája ebben az országban. A PSD elnöke bejelentette: ha újra miniszterelnök lesz, keresztülviszi a közigazgatási reformot, ami a kistelepülések összevonását jelenti — a 3000-4000 lakos alatti községekét —, és a szociáldemokraták egy ilyen projektet t

Van egy mondat, amely tömörebben foglalja össze Ukrajna jelenlegi helyzetét, mint bármilyen hosszú hadi összefoglaló. Volodimir Zelenszkij mondta a CNN-nek adott interjújában, augusztus 12-én:

Ha valaki azt hitte, hogy Kelemen Hunor méretekről szóló filozofálása után az RMDSZ nem tolja tovább a kormányalakító biciklit, nos: csalódott. Cseke Attila fejlesztési miniszter hétfőn, egy aradi látogatás margóján előállt a Szövetség „elsőszámú" javaslatával a romániai kormányválságra, és ez a javaslat olyan tökéletes, hogy szinte csodálni kell.

Kelemen Hunor kedden mondott egy mondatot a romániai kormányválságról, amelyet nehéz lenne nem észrevenni, már csak azért is, mert a politikai tárgyalások kellős közepén az RMDSZ elnöke meglehetősen sajátos anatómiai, vagyis inkább pornóipari megközelítést alkalmazott a hatalmi viszonyok értelmezésére.

Van az a pillanat, amikor az ember már nem tudja eldönteni, hogy egy ország egészségügyi rendszeréről szóló hírt olvas, vagy egy abszurd szatírából kiragadott jelenetet, amelyben a bürokrácia végül olyan tökéletesre fejlesztette önmagát, hogy már a halottak is rendszeresen járnak orvosi vizsgálatra. Romániában most nagyjából itt tartunk: a CNAS vezetője szerint több egészségügyi intézményben olyan

Van egy adósság, amelyet a magyar állam 1990 óta görget maga előtt, és amelyet most, harminchat évvel később talán törleszthetne — ha volna hozzá akarat. A rendszerváltáskor ugyanis elmaradt a szocialista állambiztonsági múlttal való valódi, nyilvános szembenézés: sosem tárták fel átfogóan, kik, milyen utasításra és milyen módszerekkel szolgálták ki az előző rendszer politikai érdekeit a megfigyel

Romániában az ember időnként már azt sem tudja eldönteni, hogy sírjon vagy röhögjön, amikor a politikai elit újabb történelmi jelentőségű tárgyalásra ül össze, majd néhány óra múlva kiderül, hogy még abban sem sikerült megállapodniuk, amiről mindenki tudja, hogy meg kellene állapodni. Most éppen a közszférában dolgozók bérezésének reformjáról van szó, amelynek elfogadása nem pusztán valamiféle buk

Romániában egyre nehezebb úgy tenni, mintha az idei nyár csupán egy szokásos, kellemetlenül forró időszak lenne, amikor az ember legfeljebb annyit vesz észre a klímaváltozásból, hogy délben már a kutya sem akar kimenni az utcára. A helyzet ennél jóval komolyabb: az ország vízkészletei folyamatosan apadnak, egyre több településen korlátozzák a vízfogyasztást, miközben a legfontosabb víztározók felt

Donald Trumpnak van egy különös képessége: szinte bármit képes úgy eladni, mintha azzal már meg is oldotta volna a problémát. Aztán jön a valóság, amely sajnos nem olvassa a Trump-féle sajtóközleményeket, és rendszerint elég gyorsan kiderül, hogy a nagy amerikai béketerv még ott sem működik, ahol a Fehér Ház szerint már minden a helyére került.

Van az a pont, amikor egy ország biztonsági szolgálatai már nem arról beszélnek, hogy „aggasztó tendenciák figyelhetők meg”, a kormány pedig nem arról, hogy „nem zárható ki bizonyos külföldi szereplők érintettsége”, hanem egy belügyminiszter egyszerűen kimondja: Németország naponta vélik a hibrid hadviselés célpontjává. Alexander Dobrindt, a német belügyminiszter ezt a Bild am Sonntag című lapnak

Van valami különösen árulkodó abban, ahogyan az orosz hírszerzés Svédországban próbált dolgozni. Nem egy katonai titkos dokumentum ellopása volt a cél, nem egy rakétatechnológiai terv megszerzése, és még csak nem is valamiféle klasszikus hidegháborús kémhistória, amelyben egy aktatáskával rohangáló ügynök megpróbálja lefizetni a megfelelő embert egy sötét parkolóban. A svéd biztonsági szolgálat, a

Van egy dátum, amely minden évben ugyanazt jelenti Moszkva számára: alkalmat a megaláztatásra. Augusztus 24. az ukrán függetlenség napja — és a friss hírszerzési értékelések szerint az orosz hadvezetés épp erre az ünnepre időzítené a következő nagyszabású csapáshullámát. A washingtoni Institute for the Study of War (ISW), a háború egyik legmegbízhatóbb elemzőműhelye szerint Oroszország nagyszabású

Évtizedeken át egy egyszerű logika tartotta össze a nemzetközi közösség Észak-Korea-politikáját: ha elég szorosra húzzuk a szankciók hurkát, akkor Phenjan pénz híján nem tud atomfegyvert és rakétát fejleszteni, és előbb-utóbb kénytelen lesz tárgyalóasztalhoz ülni. Ez a logika épp most, a szemünk láttára omlott össze — és nem holmi kiskapun át, hanem egy tágra nyitott kapun keresztül, amelynek neve

Van a hibrid háborúnak egy arca, amelyet ritkán fényképeznek le, mert nincs rajta látványos lángoszlop, és épp ezért a legkönnyebb elnézni fölötte: a tengeri. Ez a háború nem a szárazföldön zajlik és nem a levegőben, hanem a hullámok alatt meg a hajózási útvonalakon, csendben, ahogy az igazán kellemetlen dolgok szoktak — és most éppen erről érdemes beszélni, mert a brit királyi haditengerészet oly

Törökország moratórium bevezetését sürgeti Oroszország és Ukrajna között a Fekete-tengeren közlekedő kereskedelmi hajók elleni támadásokra, miután a héten két, török vállalatok által üzemeltetett civil hajót is dróntámadás ért. Ankara attól tart, hogy az orosz–ukrán háború fekete-tengeri kiterjedése immár a polgári hajózást és a térség kereskedelmi útvonalait is egyre közvetlenebbül veszélyezteti.

Van a modern államműködésnek egy csendes, unalmasnak tűnő, mégis mindent eldöntő kérdése: bemehet-e a polgár az ügyeit online intézni, vagy kénytelen továbbra is sorban állni egy poros polgármesteri hivatal folyosóján. Romániában most épp ez a kérdés vált heves politikai üggyé, méghozzá egy egészen konkrét határidő és egy egészen konkrét fenyegetés formájában: Oana Gheorghiu megbízott minisztereln

Van valami egészen visszataszító abban, ahogyan Elon Musk az utóbbi években lassan átváltozott abból a különc technológiai milliárdosból, aki rakétákat küld az űrbe és elektromos autókat gyárt, egy olyan politikai szereplővé, akinek egyetlen gombnyomással lehetősége van belenyúlni egy háború menetébe, majd úgy tenni, mintha neki ehhez az egészhez tulajdonképpen semmi köze nem volna. Most például a

Tehát nyolc moszkvai út és nulla kijevi. Ez nem holmi logisztikai véletlen, nem valami menetrendi malőr, hanem ez egy döntés - minden egyes hónapban újra és újra meghozott döntés arról, hogy kinek a szavát érdemes meghallgatni, és kiét nem. Az az ember, akit Trump a háború fő közvetítőjévé kent fel, kizárólag az agresszorhoz járt tárgyalni. Csak Moszkvából, csak Putyin nézőpontjából, csak a Kreml gondosan terített asztala mellől ismeri ezt a háborút. A megtámadott ország — a lebombázott energiahálózatával, a tömegsírjaival, a légiriadó-szirénáival — számára absztrakció maradt, egy pont a térképen, ahová nem érte meg elrepülni, és most tőle várjuk, hogy hitelesen közvetítsen!? Ez olyan, mintha egy válóperben a bíró négy évig kizárólag az egyik féllel dugna minden este, aztán csodálkoznánk, kinek az oldalára billen az ítélet.

A The Atlantic augusztus 9-én közölte és több nagy ukrán lap (az Ukrajinszka Pravda, az NV, a LIGA) pedig azonnal átvette a 2022-es teljeskörű invázió óta elhangzott talán legcinikusabb hírt: a Patriot légvédelmi rendszerek amerikai gyártói, a Raytheon és a Lockheed Martin attól tartanak, hogy nem érné meg Ukrajnának átadni a gyártási licencet. Nem azért, mert Ukrajna képtelen lenne rá, hanem épp

Van a hibrid hadviselésnek egy olyan típusa, ami már az abszurdot súrolja: néha előre bejelentik. Nem titkos hadmozdulatról van szó, amelyet a hírszerzésnek kell felderítenie, hanem egy dátumról, amelyet közösségi médiás csoportokban osztogatnak, mint egy fesztivál eseménymeghívóját. Most épp augusztus 15. ez a dátum, a helyszín pedig ismét a spanyol Ceuta és Melilla — az Európai Unió egyetlen szá