#p:TÁR

Az oroszországi békenapi iskolai ünnepségek csupa vidámság, móka és kacagás, mindenki készül a békére. Vagy nem...

Nézzük ezt a mondatot:

A megyei tanácselnöki pozíció, hasonlóan a polgármesteri pozícióhoz, elvileg valami választott menedzseri hatáskört kellene jelentsen. (A tanács feladata a döntéshozatal, az elnök a végrehajtó.)

A kormányzati ukránellenes média – személyesen Orbán „az ukrán elnök belénk állt” Viktortól – megkapta meg a parancsot arra, hogy gyorsan találjon fogást a lakájmédia agyonsztárolt és túlfizetett alkalmazottaival ellentétben az ukrán frontvonalakat a leghihetőbb tudósításokért bejáró Vörös Szabolcs újságírón, aki nemrég Volodimir Zelenszkijjel készíthetett interjút a Válasz Online számára.

Ma reggel robbant a bomba: Szijjártó Péter azután nevezte kedvenc megmondóemberének Georg Spöttlét, hogy a saját minisztériumában lefolytatott nemzetbiztonsági ellenőrzésen Spöttle orosz titkosszolgálati kapcsolatai kibuktak.

Ma elfogadták azt a törvényt, amely alapján elvehető a magyar állampolgárság attól, aki nem megfelelően viszonyul a magyar nemzethez — jelentsen ez bármit is. És nyugodjunk meg: jelenteni is fog bármit, akármit. Hogy a kép teljes legyen: ennek a törvényjavaslatnak a benyújtója ugyanaz a Halász elvtárs, aki a szabad sajtót és a civil szervezeteket kivégző törvényt is beterjesztette. Utóbbi elfogadá

Ahogy azzal maga doktorminiszterelnök úr is eldicsekedett, na meg nyomában a teljes lakájmédia, Orbánnak sikerült olyan beszédet mondania a franciaországi Patrióták elnevezésű Putyin-párti szörnyformáció dzsemboriján, amitől a legbedrogozottabb hollywoodi horrorrendezők is dobtak volna egy hátast. Vagy már dobtak is, ki tudja, nekik se könnyű mostanában Trumppal a fejük felett, és nem igazán azért

Ukrajna titkosszolgálata, a HUR az elmúlt két évben szinte észrevétlenül vált a világ egyik legaktívabb és leghatékonyabb hírszerző gépezetévé – és csak részben a CIA segítségével. Kijev immár nemcsak a harctéren, hanem a titkos műveletek terén is offenzívába lendült: Moszkva, Afrika és a Közel-Kelet mélyén csap le drónokkal, szabotázsakciókkal és merényletekkel. A Nyugat számára Ukrajna „kis Mosz

Jó ötlet a Drakula park, igaz? 🧛

Volt valaha egy büszke és erős magyar közösség: a székelyek. Ma is élnek, léteznek, de büszkeségük, tartásuk mintha megkopott volna. Nem is csoda: két irányból érkező szellemi gyarmatosításnak vannak kitéve – immár másfél évtizede nyilvánvaló módon, azelőtt pedig rejtett formában.

A sajnálatos módon Amerika elnökének megválasztott Donald Trump arra készül, hogy ismét hátba döfi az ukránokat, méghozzá a kurszki eseményekhez hasonló ívet követ a történet, legalábbis a történetnek az a része, amit eddig ismerhetünk.

Az UGAR felületein sokat foglalkoztunk már az orosz pszichológiai hadviselés mindenki által jól ismert, de csak kevesek által értett fegyvernemével: a propagandával, amely a nyugati kultúrkörben is súlyos károkat okoz.

Kétségkívül, annyira eredeti ez az ötlet, hogy már-már zseniális. Igaz, a bibliai időkben is voltak olyanok, akik homokból próbáltak kenyeret sütni, hogy elejét vegyék az éhezésnek – mások kavicsot rágcsáltak –, úgyhogy az önmagát veszettül kereszténydemokratának érző és tudó Nacsa Lőrinc, Putyinia magyarországi különmegbízottja, inkább a veszettségéről marad híres, semmint a hitéről.

Nem tudom, megfigyeltétek-e, hogy egyúttal nemzetmentő kedvenc vezetőink mennyire a szívükön viselik a parajdiak sorsát? Igazán megtisztelik őket, mondhatni olyan elegánsan mennek a készülő bánya mellé, mintha csak lakodalomba lennének hivatalosak.

Amint arról minden UGAR-olvasó értesülhetett, Ukrajna elképesztően sikeres dróntámadást hajtott végre oroszországi légitámaszpontok ellen, amelynek során több tucat repülőgépet tett használhatatlanná. Az okozott anyagi káron túl azonban több szempont is arra utal, hogy a háború egyik fordulópontját láthattuk a minap – amely a globális aktorok védelmi képességeinek további fejlesztésére is jelentős

2025 nyara van, és valaki megint benyomta a pánikgombot a Karmelitában. Nem esett le a vakolat, csak Orbán Viktor posztolt egyet a Facebookon, és már megint itt van, újra itt van a háború van. Nem valahol messze, nem keleten, hanem itt, a szavakban, a szalagcímekben, a fejekben. Orbán Viktor szerint Magyarországot „kétszeres erővel fogják megtámadni”.

2035-öt írunk. Vlagyimir Putyin győzött. Nem a tárgyalóasztaloknál, nem a Krím-félsziget homokos partjainál, hanem úgy igazán, becsülettel, ahogy azt egy XX. századi diktátor megálmodná: páncélosok Kijevben, orosz zászló az ukrán Rádán, Mariupol új neve: Порт-Победы.

Amint arról a teljes magyar sajtóban olvashattatok, a parajdi sóbánya története a végéhez közelít. A bányába beömlő Korond-patak hosszú időre – ha nem épp végleg – tönkreteheti a sóbányát és az ehhez kapcsolódó turizmust, amely gyakorlatilag az egész település megélhetését biztosítja.

Nem csitul a felháborodás sem Erdélyben, sem Magyarországon Orbán Viktor kijelentései után. Az erdélyi magyar társadalomban egyre tapinthatóbb a félelem. Félnek Simion elnökségétől, félnek annak következményeitől, és most már félnek a magyar miniszterelnök nyílt árulásának politikai árától is. Közben a háború, amelyhez nem akarunk viszonyulni, itt van velünk – és minden jel szerint tovább fog eszk

Még itt járnak köztünk a régi világ edzett harcosai. Nem háborúban váltak harcosokká, nem területfoglalásban, nem gyerekgyilkosságban – és nem is azért, mert Orbán Viktor azzá avatta őket egy politikai-szektás rendezvény csillogó-villogó díszletei között.