A regatta honlapján minden hajó legénységét feltüntetik, de a “Black Battalion” (Fekete Sereg) legénységének egyik tagja szemérmesen csak a csapat nevével és a versenyző kódjával van van feltüntetve. Szerencsére ha a World Sailing honlapján a kódot megkeressük, akkor kiderül, hogy Habony Árpád vitorlázgat a pénzünkön.

Azt sem nagyon értem, miért kell folyton igazolni, hogy az RMDSZ egy erősebb Romániáért dolgozik, amikor ez egyszerűen nem igaz. Hosszú évtizednyi RMDSZ-kormányok után Székelyföld továbbra is Románia egyik legszegényebb régiója — amivel csakis Románia gyengítéséhez járultak hozzá. Az erdélyi magyarság felett gyakorolt politikai monopóliumuk révén például nyugodtan megakadályozhatták volna az orbánista-oroszpárti propaganda terjedését, de ezt sohasem tették — inkább félig csendben támogatták, ezzel pedig az erdélyi magyarságot egyfajta „belső ellenséggé" degradálták. Ez csupán egy a sok felróható dolgok közül, amelyek most elsőként jutnak eszembe, mert a teljes lista jóval hosszabb lenne. Az is eszembe jut, hogy Antal Lóci szenátor úr mindezt annak az Ilie Bolojan támogatásának érdekében mondta el, akinek városa, Nagyvárad épp most lakoltatja ki a premontrei rend apátságát — és az RMDSZ erről egyetlen szót sem szól.

A döntés nem a semmiből jött. 2025 januárjában az Egyesült Államok exportkorlátozásokat vezetett be a legfejlettebb mesterséges intelligencia-chipekre, amelyek 17 EU-tagállamot is érintettek — vagyis Európa egyik napról a másikra azt tapasztalta, hogy a legkorszerűbb technológiához való hozzáférése nem jog, hanem Washingtoni jóindulat kérdése. Idén júniusban a Trump-adminisztráció tovább ment: egy exportkorlátozási irányelv keretében felfüggesztette a külföldi hozzáférést az Anthropic — a ChatGPT egyik legkomolyabb versenytársát fejlesztő cég — legújabb rendszereihez.

Az egymásnak ellentmondó narratívák jól szemléltetik a szakadékot Irán deklarált fennhatósága a víziút felett és a tényleges helyzet között. Bár a hajóforgalom az elmúlt napokban újraindult a múlt héten aláírt egyetértési megállapodást követően, az aktivitás még mindig jóval elmarad a konfliktus előtti szinttől — derül ki a Kpler tengerhajózási elemzőcég adataiból.Ha mindez nem lenne elég, Trump beveti csodafegyverét: a vámokat. Az elnök szokásához híven azzal fenyegetőzött, hogy vámokat vet ki a szorost használókra, ha 60 napon belül nem születik végleges megállapodás. Vance várhatóan vasárnap találkozik iráni tisztviselőkkel, miközben mindkét fél igyekszik életben tartani a megállapodás keretrendszerét. A szoros a globális olajszállítmányok mintegy 20 százalékát bonyolítja le, így bármilyen elhúzódó fennakadás az energiapiacokra nézve világszerte komoly veszélyt jelent.

Miközben az ukrajnai háború egyre inkább a technológia és az állóképesség háborújává válik, Európa sebezhetőségei is egyre élesebben rajzolódnak ki – beleértve Romániáét is, amelynek légterén keresztül szinte akadálytalanul közlekednek az orosz drónok. Armand Goșu történész és a posztszovjet térség egyik legelismertebb elemzője arról beszél: miért kerül egyre nagyobb időnyomás alá Putyin, miért nem működnek a béketárgyalások, és miért fogékony a román közvélemény egy része az oroszbarát üzenetekre. A podcast rengeteg tanulságot nyújthat a magyar hírfogyasztó számára is, a videó nyelve román, de az automatikus magyar felirat bekapcsolható és tűrhetően fordít - annyira biztosan, hogy érthetővé váljon azok számára, akik valóban érteni akarják.

Ami külön is pikánssá teszi a műsort az, hogy immár konkrétan kivehető a bűnbánó, titkokat kifecsegő fideszes közpénzégető gyónás-mintázata: neveket nem mond, mert azok nem lényegesek – szerinte – inkább arról beszél, hogyan működött a rendszer. A rendszert azonban emberek működtetik, de ezeknek a nevei nem hangzanak el, maximum olyan szereplőké, akikről amúgy is tudtuk, hogy a rendszer elit működtetői közé tartoznak. Mint például Demeter Szilárd, akit most Kálomista László támad be.

Ha nem itt élnék, és nem befolyásolná mindennapos életemet, akkor keserűen röhögnék azon, hogy az EU büszkén leírja: a dróncsapások „veszélyt jelentenek az uniós polgárok biztonságára és a regionális stabilitásra". Büszkék, hogy beleírhatták. Ez a totális tanácstalanság írásba foglalva. Aztán ott van a másik kulcsmondat: „Oroszország teljes felelősséget visel eszkalációs magatartásának és folytatódó katonai műveleteinek következményeiért." Tényleg azt gondolja valaki, hogy Putyin ettől álmatlanul hánykolódik hosszú éjszakákon át? Mi ez a felelősség konkrétan? Ki vonja felelősségre őket, és mikor?

Nem lesznek képesek legyőzni az ukránokat, de szükségük lesz valakire, akit hibáztathatnak, nehogy az a narratíva alakuljon ki: „Mi zsoldosok voltunk, akik kudarcot vallottak a küldetésükben." Egészen más történetet akarnak: „Mi hősök vagyunk, de a hatóságok elárultak minket."

A vizsgálat eredményei egyértelműen az Anthropic Claude-modelljeit emelték a mezőny élére. A különböző Sonnet és Opus verziók a legjobb tíz hely közül hatot szereztek meg. A rangsor első helyén az Opus 4.7 végzett: kérdések 77 százalékára adott „példamutató" minősítést kapó választ, és mindössze 2 százalékban produkált csak közepes teljesítményt, ami 94,9 pontos átlageredményt jelentett a százfokú skálán. Az OpenAI GPT-5.4 modellje szintén erős teljesítményt nyújtott, a kérdések 54 százalékában kiváló értékelést kapva, 88,9 pontos átlaggal.

A kirajzolódó mintázat pedig persze az RMDSZ kezére játszik – miután az összes oroszpárti hírtévé és obskúrus portál lenyomta a fent említett kötelező körét, beindult az erdélyi magyar sajtónak nevezett akármi, és a Maszol, a Krónika, a Transtelex, minden, de minden azzal van tele, hogy ismét bántják a románok a magyarokat, elővették a magyar kártyát, nyakunkon a kés – ez az üzenet megy majd ki Budapestre is, és vélhetően annyi haszna mindenesetre lesz, hogy Tarr Zoltán belassul a korábbi évek támogatásainak átvizsgálásával, márpedig aki időt nyer, életet nyer. Hunorék pedig köszönik szépen Dan Dungaciunak, aki egyébként remek podcast-barátságban van azzal a Zakariás Zoltánnal, aki az orbánizmusában csak oroszpártiságában erősebb EMSZ nevű minialakulat képviselője – így hát a kör bezárul, így a farkába harap és marad minden a régiben, legalábbis egy ideig. Egy ideig, de ki időt nyer, életet nyer - mondom megint.

Az 1. OC SBS Madarak, a 9. „Kairosz" zászlóalj, a 414. „Madyar Madarai" dandár, a 413. SBS „Raid" különleges egység és a 412. SBS „Nemezis" dandár – az SSO-val, az SBU-val és a GUR-ral közösen – harmadszor ütött le 30 napon belül tömeges tűzcsapást a Moszkvai Finomítóra. A bosszú futószalagja működik.

VIDEÓ: A kapotnyai olajfinomító (gyilkos Orosz Föderáció területén található) ma reggel egy gyönyörű szaltót mutatott be, bizonyítva ezzel, hogy a hosszútávú ukrán szankciók hatékonyak. Az biztos, hogy hatékonyabbak, mint bármely nyugati, jobbára csak papíron létező szankció.

A lényeg tehát a következő: egy olyan eszközről folynak jelenleg tárgyalások, amely képes lehet megvédeni Európa kritikus infrastruktúráját a kibertámadásoktól, de amelynek rossz kézbe kerülése ugyanilyen pusztítást is okozhat – és az, hogy az ENISA csütörtökön leül tárgyalni San Franciscóban, azt jelzi, hogy Európa végre komolyan veszi azt a versenyt, amelyből eddig inkább csak néző volt, semmint aktív szereplő.

Az Intruder kiberbiztonsági vállalat 3.000 szervezet felületét elemezte támadhatósági szempontból, hogy megállapítsa: egy tipikus szervezet digitális infrastruktúrájának mekkora hányada áll olyan szolgáltatásokból, amelyeknek valójában semmi okuk nem lenne elérhetőnek lenniük a nyilvános internetről. Az eredmények nem meglepőek, cserében viszont kellően lehangolóak és megerősítik azt, amit a biztonsági szakma évek óta hangoztat, anélkül hogy a szervezetek többsége különösebben komolyan venné.

Ebbe a légkörbe érkezett a párizsi VivaTech 2026 nyitónapja, ahol Karsten Wildberger német és Anne Le Hénanff francia digitális miniszter közös nyilatkozatot adott ki, amelynek hangvétele szokatlanul határozott volt ahhoz képest, amit az európai politikai kommunikációban megszoktunk. A két miniszter hat dimenzió mentén – a jogi kikényszeríthetőségtől és az adatvédelemtől kezdve az infrastruktúra rezilienciájáig és a gazdasági értékteremtésig – meghatározta a digitális szuverenitás fogalmát.

Az egész történet egyik legkevésbé tárgyalt, mégis leginkább zavarba ejtő eleme az a banális tény, hogy az Admiral Grigorovich egy orosz állami hadihajó, amely hónapok óta teljesen nyíltan, szinte otthonosan cirkál az európai vizeken, és amelynek elsődleges feladata – a brit és európai hírszerzés szerint is – az, hogy szankcionált orosz árnyékflotta-tartályhajókat kísérjen át a La Manche-csatornán és az Északi-tengeren, vagyis egy háborút finanszírozó illegális olajkereskedelmi hálózat katonai védelmét látja el, méghozzá olyan vizeken, amelyeket az Európai Unió és Nagy-Britannia saját jogrendje alá tartozónak tekint. Hogy ez pontosan hogyan lehetséges, az részben a nemzetközi hajózási jog sajátosságaiból fakad: a nyílt tengeren minden állam hadihajói számára biztosított az áthaladás szabadsága, ami elvben jogszerű – csakhogy az Admiral Grigorovich nem áthalad, hanem tartózkodik, kísér, horgonyoz, üzemanyagot tölt fel a Suffolk partjainál, és visszatér, hónapról hónapra, mintha a La Manche-csatorna az orosz haditengerészet egyik bejáratott hadgyakorlati területe lenne.

Az orosz védelmi minisztérium mégis, "reflexből" behazudja, hogy amerikai Patriot volt a tettes. Ez a narratíva persze nem ad választ sem arra, hogy miért pont ilyen a sérülés, sem arra, hogy akkor vajon mi történt az ugyanekkor eltalált többi ukrán műemlékkel.... de nem is ez a cél. A céljuk nem az, hogy meggyőzzenek minket arról, hogy márpedig ez Patriot volt. A cél az, hogy kijöjjenek egy ellentétes narratívával, és ezzel összezavarják az olvasókat. És persze belerakták a szokásos Nyugat-hibáztatást is, nyilván.

A három történelmi bűn egyben ért utol minket és épphogy be tudtuk húzni a vészféket! Csakhogy ennek az árát mi, mindannyian meg fogjuk fizetni, mert a jelek szerint a társadalom semmit sem értett meg az erkölcsi törvények idő és hely feletti voltából. Nem az a tragédia, hogy voltak, akik hazudtak. Hazudtak mindig és mindenhol. A tragédia az, hogy mi ezt csak azért vettük be, mert olcsóbb volt elhinni, mint szembenézni. Egy nép erkölcsi állapota nem a Nemzetvezető szónoklataiban m,egbúvó gazságokban mérhető, hanem abban, amit eltűr és abban, amit ebből a tűrésből örökül hagy az utókornak.

Most, hogy a fegyverek elhallgatni látszanak, érdemes egy pillantást vetni arra, honnan indult ez az egész, és hova érkezett. A háború február huszonnyolcadikán tört ki, amerikai és izraeli csapásokkal Iránban, amelyek Teheránt viszontcsapásokra és a Hormuzi-szoros lezárására kényszerítették – ezzel megbénítva a globális energiaellátást, amelynek közel egyötöde halad át ezen a stratégiai víziúton.

A program dolgozott, adatokat gyűjtött és hátsó ajtókat nyitott – miközben a biztonsági naplókban szinte semmi sem jelent meg. Ha pedig a hackerek maguk léptek be a rendszerbe, azzal a kapcsolóval biztosíthatták, hogy saját belépésükről se maradjon nyom. Ráadásul a manipulált rendszerszoftver a fájlok létrehozási időbélyegét is hamisította: minden általa létrehozott fájl úgy nézett ki, mintha egy régen ott lévő, teljesen ártalmatlan rendszerfájllal egyidőben keletkezett volna. Ez az úgynevezett időbélyeg-hamisítás tovább nehezítette a nyomozók dolgát.