Donald Trump második elnökségének alig több mint másfél éve után egyre sötétebb felhők gyülekeznek a republikánusok feje fölött, és most már nem egyszerűen arról van szó, hogy a demokraták elégedetten dörzsölik a kezüket, mert Trump megint összeveszett valakivel. A novemberi félidős választások előtt több, egymástól független felmérés is ugyanabba az irányba mutat: Trump népszerűsége mélypontra ke

Van a dezinformációnak egy különösen ravasz fajtája, amely nem holmi gyanús Facebook-oldalon vagy ismeretlen weboldalon tűnik fel, hanem egy tekintélyes, évtizedek óta létező nyugati lap hasábjain — épp azért, hogy annak a hitelességét "kölcsönvegye". Pontosan ez történt néhány napja, amikor az amerikai Newsweek előbb közölt, majd 24 órán belül nyomtalanul letörölt egy olyan véleménycikket, amely

Németországban most valami olyasmi történik, ami néhány éve még meglehetősen nehezen lett volna elképzelhető: a kormány lényegében azt mondja, hogy a német államnak nem elég többé tudnia arról, hogy ki támadja, hanem bizonyos esetekben lehetőséget is kell kapnia arra, hogy visszatámadjon. Végre, tehetnénk hozzá, ha nem a töketlen Európa egyik legtöketlenebb államáról beszélnénk, aki már nagyon rég

Van valami egészen különös abban, amikor egy több mint három évtizede befagyasztott konfliktusban nem tankok, rakéták vagy diplomáciai tárgyalások jelzik először, hogy valami megváltozott, hanem az, hogy az emberek reggel felkelnek, átmennek a folyón, és ott keresnek maguknak munkát, ahol még működik a gazdaság.

Amikor Zelenszkij néhány napja Belgrádba utazott — az első szerb látogatásra a teljes körű invázió kezdete óta —, a diplomáciai figyelem egy pillanatra a Balkánra terelődött, de a régió orosz befolyásának megértéséhez Belgrádon túl is kell vetni egy pillantást: az ukrán nagykövet most Szarajevóból küldött figyelmeztető jelzést arról, hogy Oroszország Bosznia-Hercegovinában is aktívan dolgozik — és

Vlagyimir Putyin csütörtökön személyesen is megjelent Iturup szigetén, a Kuril-szigetcsoport Japán által magának követelt déli részén, és ezzel nemcsak egy régi orosz–japán területi vitát kavart fel újra, hanem meglehetősen világos üzenetet küldött Tokiónak is: Moszkvának esze ágában sincs úgy viselkedni, mintha azokról a szigetekről egyáltalán tárgyalni kellene.

Van egy mondat, amelyet Sorin Grindeanu csütörtökön mondott a parlamentben, és amelyet érdemes jól megjegyezni, mert megmutatja, mit ér a szavak politikája ebben az országban. A PSD elnöke bejelentette: ha újra miniszterelnök lesz, keresztülviszi a közigazgatási reformot, ami a kistelepülések összevonását jelenti — a 3000-4000 lakos alatti községekét —, és a szociáldemokraták egy ilyen projektet t

Van egy mondat, amely tömörebben foglalja össze Ukrajna jelenlegi helyzetét, mint bármilyen hosszú hadi összefoglaló. Volodimir Zelenszkij mondta a CNN-nek adott interjújában, augusztus 12-én:

Ha valaki azt hitte, hogy Kelemen Hunor méretekről szóló filozofálása után az RMDSZ nem tolja tovább a kormányalakító biciklit, nos: csalódott. Cseke Attila fejlesztési miniszter hétfőn, egy aradi látogatás margóján előállt a Szövetség „elsőszámú" javaslatával a romániai kormányválságra, és ez a javaslat olyan tökéletes, hogy szinte csodálni kell.

Kelemen Hunor kedden mondott egy mondatot a romániai kormányválságról, amelyet nehéz lenne nem észrevenni, már csak azért is, mert a politikai tárgyalások kellős közepén az RMDSZ elnöke meglehetősen sajátos anatómiai, vagyis inkább pornóipari megközelítést alkalmazott a hatalmi viszonyok értelmezésére.

Van az a pillanat, amikor az ember már nem tudja eldönteni, hogy egy ország egészségügyi rendszeréről szóló hírt olvas, vagy egy abszurd szatírából kiragadott jelenetet, amelyben a bürokrácia végül olyan tökéletesre fejlesztette önmagát, hogy már a halottak is rendszeresen járnak orvosi vizsgálatra. Romániában most nagyjából itt tartunk: a CNAS vezetője szerint több egészségügyi intézményben olyan

Van egy adósság, amelyet a magyar állam 1990 óta görget maga előtt, és amelyet most, harminchat évvel később talán törleszthetne — ha volna hozzá akarat. A rendszerváltáskor ugyanis elmaradt a szocialista állambiztonsági múlttal való valódi, nyilvános szembenézés: sosem tárták fel átfogóan, kik, milyen utasításra és milyen módszerekkel szolgálták ki az előző rendszer politikai érdekeit a megfigyel

Romániában az ember időnként már azt sem tudja eldönteni, hogy sírjon vagy röhögjön, amikor a politikai elit újabb történelmi jelentőségű tárgyalásra ül össze, majd néhány óra múlva kiderül, hogy még abban sem sikerült megállapodniuk, amiről mindenki tudja, hogy meg kellene állapodni. Most éppen a közszférában dolgozók bérezésének reformjáról van szó, amelynek elfogadása nem pusztán valamiféle buk

Romániában egyre nehezebb úgy tenni, mintha az idei nyár csupán egy szokásos, kellemetlenül forró időszak lenne, amikor az ember legfeljebb annyit vesz észre a klímaváltozásból, hogy délben már a kutya sem akar kimenni az utcára. A helyzet ennél jóval komolyabb: az ország vízkészletei folyamatosan apadnak, egyre több településen korlátozzák a vízfogyasztást, miközben a legfontosabb víztározók felt

Donald Trumpnak van egy különös képessége: szinte bármit képes úgy eladni, mintha azzal már meg is oldotta volna a problémát. Aztán jön a valóság, amely sajnos nem olvassa a Trump-féle sajtóközleményeket, és rendszerint elég gyorsan kiderül, hogy a nagy amerikai béketerv még ott sem működik, ahol a Fehér Ház szerint már minden a helyére került.

Van az a pont, amikor egy ország biztonsági szolgálatai már nem arról beszélnek, hogy „aggasztó tendenciák figyelhetők meg”, a kormány pedig nem arról, hogy „nem zárható ki bizonyos külföldi szereplők érintettsége”, hanem egy belügyminiszter egyszerűen kimondja: Németország naponta vélik a hibrid hadviselés célpontjává. Alexander Dobrindt, a német belügyminiszter ezt a Bild am Sonntag című lapnak

Van valami különösen árulkodó abban, ahogyan az orosz hírszerzés Svédországban próbált dolgozni. Nem egy katonai titkos dokumentum ellopása volt a cél, nem egy rakétatechnológiai terv megszerzése, és még csak nem is valamiféle klasszikus hidegháborús kémhistória, amelyben egy aktatáskával rohangáló ügynök megpróbálja lefizetni a megfelelő embert egy sötét parkolóban. A svéd biztonsági szolgálat, a

Van egy dátum, amely minden évben ugyanazt jelenti Moszkva számára: alkalmat a megaláztatásra. Augusztus 24. az ukrán függetlenség napja — és a friss hírszerzési értékelések szerint az orosz hadvezetés épp erre az ünnepre időzítené a következő nagyszabású csapáshullámát. A washingtoni Institute for the Study of War (ISW), a háború egyik legmegbízhatóbb elemzőműhelye szerint Oroszország nagyszabású

Évtizedeken át egy egyszerű logika tartotta össze a nemzetközi közösség Észak-Korea-politikáját: ha elég szorosra húzzuk a szankciók hurkát, akkor Phenjan pénz híján nem tud atomfegyvert és rakétát fejleszteni, és előbb-utóbb kénytelen lesz tárgyalóasztalhoz ülni. Ez a logika épp most, a szemünk láttára omlott össze — és nem holmi kiskapun át, hanem egy tágra nyitott kapun keresztül, amelynek neve

Van a hibrid háborúnak egy arca, amelyet ritkán fényképeznek le, mert nincs rajta látványos lángoszlop, és épp ezért a legkönnyebb elnézni fölötte: a tengeri. Ez a háború nem a szárazföldön zajlik és nem a levegőben, hanem a hullámok alatt meg a hajózási útvonalakon, csendben, ahogy az igazán kellemetlen dolgok szoktak — és most éppen erről érdemes beszélni, mert a brit királyi haditengerészet oly