Vitalie Cojocari moldáv-román újságíró Facebook-oldalán mutatja be, hogy miként kommentálja az orosz sajtó a jelenlegi román helyzetet, és ennek kapcsán utal vissza egy, a Gazetában már áprilisban megjelent elemzésre, amelyben május elejét jelölték meg, mint olyan időpontot, amikor a Bolojan vezette kormány megbukik, és ezzel megnyílik az út az előrehozott választások felé. Kérdés persze, ez elemzés volt, vagy a GRU-tól szerkesztésre és közlésre átadott orosz tervek tudatos megszellőztetése?

Ez a mostani podcast Hadházy Ákossal készült, azzal az állatorvossal, egykori fideszes képviselővel, aki 13-20 éve a magyar közélet egyik legkitartóbb korrupcióellenes szereplőjévé vált.

A ZaccPerKávé legutóbbi adásában Pajor Tamás és Buda Péter a világot formáló új vallási és identitásháborúkról, a szabadság és kontroll globális egyensúlyáról, valamint a felvilágosodás és a klasszikus humanizmus jövőjéről beszélgettek. Szó esett Putyin politikájáról, a muszlim fundamentalizmusról és a hit szerepéről a mai politikai környezetben.

Tegnap több újságíró kérdezett arról, hogy fogok-e pályázni a vagyonvisszaszerző hivatal élére és hogy mi a véleményem a tervezett hatóságról. Azt mondtam nekik, látni kellene az új hivatalról szóló törvénytervezet szövegét. Este ez felkerült a kormány oldalára, ennek alapján:

Az ukrán hírszerzés szerint az orosz invázió súlyosan megzavarta az állatállomány vakcinázási programjait, ami növeli annak kockázatát, hogy a Bacillus anthracis baktérium spórái ismét felszínre kerüljenek olyan területeken, ahol korábban már jelen volt a fertőzés. Az elmúlt időszakban elszigetelt anthraxjárványokat is jelentettek magángazdaságokból, többek között Kijev megyéből, ahol a fertőzött állatok körében rendkívül magas volt az elhullási arány. Az ukrán hírszerző szolgálatok jelentése szerint az orosz csapatok nem megfelelő módon kezelték és temették el a lépfenével fertőzött állatok tetemeit Herszon megyében, ami növeli a talaj és a vízkészletek szennyeződésének veszélyét.

Persze Oroszországban mindez nem előzmények nélküli történet. A családon belüli erőszak jelentős részét már évekkel ezelőtt dekriminalizálták. Az eredmény kis túlzással annyi lett, hogy ha valaki első alkalommal veri meg a családtagját, akkor az állam leginkább pénzbírsággal jutalmazza a teljesítményét. És milyen csodálatos mellékhatása van ennek? A statisztikák sokkal szebbek. Ha valami nem büntetőjogi kategória, akkor könnyebb úgy tenni, mintha nem is lenne probléma. Ismerős módszer ez Oroszországban: ha a valóság zavaró, akkor nem a valóságot kell megváltoztatni, hanem a nyilvántartást. Az ember szinte látja maga előtt a diadalittas jelentéseket: minden rendben van, a családok stabilak, a hagyományos értékek virágoznak, az asszonyok pedig legfeljebb véletlenül esnek neki a kilincseknek, ajtófélfáknak és öklöknek. A számok rendben vannak, tehát a társadalom is rendben van. Aki mást állít, az nyilván külföldi ügynök.

Ugyanakkor az egész ügy egy másik szempontból is figyelemre méltó. Ékes bizonyítéka annak, hogy az Európai Bizottság komolyan veszi a migrációs paktum végrehajtását, beleértve a visszaküldések kérdését is. Azt a migrációs paktumot, amelyről a Fidesz és a mára látványosan megbukott Orbán Viktor hosszú éveken át azt állította, hogy Brüsszel célja vele a migránsok betelepítése, szétosztása és Európára erőltetése.

A Bizottság már kiadta az első, valaha addiktív tervezési elveket célzó előzetes megállapításait, amelyekben a TikTokot vádolta azzal, hogy végtelen görgetéssel, automatikus lejátszással és rendkívül személyre szabott ajánlórendszerekkel tereli a felhasználókat abba az állapotba, amelyet a szabályozók találóan „robotpilóta módnak" neveztek el. A Bizottság közölte a TikTokkal, hogy apró módosítások nem lesznek elegendők – a platform alapvető tervezési struktúráját kell átalakítani. Most ugyanezt a keretet alkalmazzák a Metára is.

Van azonban egy apró, de nem elhanyagolható részlet, amelyet a Tom's Hardware fogalmazott meg a legtalálóbban az eredmények elemzésekor: a vezetők egy olyan AI-jövőért bocsátanak el embereket, amely még nem igazán érkezett el. Az Európai Központi Bank tanulmánya ugyanis nem talált egyértelmű különbséget a munkahelyteremtés vagy -leépítés terén az AI-t intenzíven alkalmazó és azt mellőző cégek között. Tehát a pánik valós, az elbocsátások valósak, a munkavállalói moráldepresszió valós – csak épp a termelékenységnövekedés, amelynek nevében mindez történik, egyelőre kevésbé az.

Az időzítés érdekessége, hogy a visszaváltások még az Iránnal összefüggő idei konfliktus eszkalációja előtt megkezdődtek, tehát nem a februári amerikai-izraeli iráni csapások pánikjának köszönhető ez az átrendezés, hanem annál tudatosabb döntésről van szó. A Goldman Sachs márciusban jegyezte meg, hogy az iráni konfliktus egyébként szélesebb körű intézményi átértékelést indított el – befektetők tömege fordult olyan eszközök felé, amelyek valódi cash flow növekedést és kézzel fogható kockázatcsökkentést kínálnak, nem pedig az indexkövetés kényelmes illúzióját.

A hétfői közös nyilatkozat egyébként nem az égből pottyant: május 1-jén ugyanezek az ügynökségek már kiadtak egy harmincoldalas útmutatót az autonóm mesterséges intelligencia-rendszerek kockázatairól, amelyben huszonhárom különböző veszélyforrást azonosítottak, és több mint száz bevált gyakorlatot soroltak fel. A dokumentum arra szólítja fel a szervezeteket, hogy számoljanak azzal, miszerint a kliensalapú MI-rendszerek váratlanul viselkedhetnek – ami az én olvasatomban azt jelenti, hogy az emberek, akik ezeket a rendszereket fejlesztik, maguk sem tudják pontosan, mit csinálnak majd. A cselekvési ablak bezárul – mondják. Kérdés persze, hogy a világ szervezeteinek hány százaléka olvassa el a Five Eyes közleményeit, és hány százalékuk cselekszik is emiatt. Az eddigi tapasztalatok alapján nincs okunk optimizmusra.

Ahhoz, hogy megértsük, mi történik valójában Romániában, nem elég a bukaresti pártfolyosókon zajló alkukat és árulásokat figyelni, hanem fel kell emelnünk a tekintetünket, és azt kell megértenünk, hogy egy sokkal nagyobb játszma egyik fontos – és egyre fontosabb – figurájáról van szó.

Első ránézésre talán kísértő lehet az eseményt egy egzotikus, távoli incidens kategóriájába sorolni – olyasvalaminek tekinteni, ami „ott, Dél-Amerikában" történik, és nem vonatkozik az európai valóságra. Ez a megközelítés azonban alapjaiban téves. A mobilalapú tömeges vészriasztási rendszerek – az EU Cell Broadcast rendeletének köszönhetően – az elmúlt években egész Európában kötelező jelleggel elterjedtek. Magyarország, Románia, Németország, Hollandia és számos más tagállam mára aktívan használja ezt a technológiát természeti katasztrófák, ipari balesetek vagy éppen katonai fenyegetések esetén. Az az infrastruktúra, amelyet Brazíliában egy hacker szombat hajnalban meghackeit, elvben nem különbözik attól, amelyre az európai állampolgárok egyre inkább támaszkodnak.

A legmegdöbbentőbb kinevezés kétségkívül Marian Neacșué, aki jogerős büntetőítélettel a háta mögött – érdekkonfliktus miatt ítélték el, majd rehabilitálták – foglalja el Románia egyik legérzékenyebb és legtöbb hatalommal felruházott kormányzati tisztségét, a belügyminiszteri széket, amelyet miniszterelnök-helyettesi pozíció is kísér, és amelyet előtte senki sem töltött be hasonló jogi előélettel: ő tehát az első jogerősen elítélt belügyminiszter az ország történetében, ami nem csupán botrány, hanem precedens, és mint ilyen, üzenet is mindannyiunknak arról, hogy ebben az országban immár ez is lehetséges.

Az igazság az, hogy a kapitulációval az USA küldött egy nagy jelzést a világ diktatúráinak: ha beleáll valamibe, ami népszerűtlen az elnökére nézve, előbb-utóbb elengedi, ahelyett, hogy eszkalálna. A demokrácia és az instabil egó közös hátulütője. Mindenesetre minden aljas, véreskezű diktatúra örül ennek a jelzésnek. Ha nem lenne Ukrajna (és Zelenszkij, aki tulajdonképpen a szabad világ vezetőjévé avanzsált), csak úgy ugrándoznának az eufóriától. Nem férnének a bőrükbe.

Amikor pedig úgy döntöttek, hogy a vérmérgezés miatt úgysem marad életben, egyszerűen a kezébe nyomták az útlevelét, és kidobták: „Menj, úgyis megdöglesz.” A nyaka annyira feldagadt, hogy aludni sem tudott, de kijutott. Közben az FSZB emberei gépfegyvert szegeztek várandós felesége hasára, és azt követelték, árulja el, hol vannak a fegyverek, azzal fenyegetve, hogy a gyermek nem fog megszületni.

Minden felelősség Vlagyimir Putyint és rezsimjét terheli. A propagandistákat, akik naponta gyűlöletet szítanak. És a több millió oroszt, akik vagy támogatják ezt a háborút, vagy hallgatnak. Oroszország kezdte ezt a háborút. Ezért minden, ami most felénk repül, ennek a választásnak a közvetlen következménye.