Simonka György békési birodalmában az alapítványa (Dél-Békés Mezőgazdasági Termelőiért) Public Sectorral közbeszerzik, és az egész egy nagy semmi.

Farkas Flóriánnak, aki 1,6 milliárdot tüntetett el a roma foglalkoztatási programból, 2016-ban még mindig folyik a pénz. Az általa vezetett OTKA alapítvány 10 milliót kapott az EMMI-től „mentorhálózatra”.

45 milliárd forint kutatás-fejlesztésre – és mit kapunk? Üzleti tanácsadó cég rákkutatásra 304 milliót, számítástechnikai cég lézeres kristálybontásra milliárdokat.

A Mengyi Voldemort-ügyben a Miniszterelnökség védekezése szerint „nem engedhetjük, hogy egyes érdekcsoportok nyerészkedjenek”. Csakhogy pontosan ez történik, és a Public Sector Tanácsadó Kft. a tökéletes példa rá: 8 alkalmazottal, mégis milliárdokat nyernek kamu közbeszerzéseken. A cég tulajdonosa Holbok Sándor, aki egy állami fegyvergyár igazgatóságában is ül.

Kedves magyar adófizető, képzeld el a legcinikusabb dolgot, amit egy kormány tehet: a legszegényebb gyerekek nevében milliárdokat szór szét, de a pénz java budapesti tanácsadó cégek zsebében landol, miközben a falusi gyerekek továbbra is éhesen mennek iskolába. Ez nem vicc, ez az orbáni valóság.

A középvállalkozásoknak szánt 6 milliárdos képzési program: ahol egy zárgyártó cég borismeretet tanul 50 ezer forint/óráért, takarítócég takarítóképzést rendel, kamionosok pedig kommunikációs tréninget. Óránként 30-60 ezer forint – ennyiért már magánórát vehetnének Harvardon.

Az ifjúságfejlesztés orbáni változata: milliárdokat szórnak szét „ifjúfideszes” cégeknek, hogy azok jól megtömjék magukat. Az Új Nemzedék Központ Kft. 11 milliárd forintot kapott három projektben, és az Állami Számvevőszék szerint laza volt a könyvelésük – feljelentés lett a vége.

Amikor az ember azt hiszi, hogy az egészségügy már nem süllyedhet mélyebbre, jön az Orbán-rezsim és 9,5 milliárd forintot ver el egy „szervezeti hatékonyságfejlesztő” projektre. Ebből vehettek volna 95 millió guriga WC-papírt vagy 9,5 millió liter fertőtlenítőt – az tényleg hiányzik a kórházakból. De nem: ehelyett kommunikációs stratégiákra, tréningekre és... állatszereplőre költöttek.

Képzeljétek el, kedves magyarok, hogy az Orbán-rezsim új szintre emeli a gyereknyaraltatást: Szent Erzsébet nevét mocskolva, milliárdokat szórnak szét egy állítólagos üdültetési programra, amiből a gyerekek emeletes ágyat, foltos ágyneműt és üres étkezést - étkeztetlenséget (új magyar szó) kapnak – luxusáron! 4,4 milliárd forintot tolnak bele évente, hogy a szülők ezer forintért küldhessék táborba

Mennyibe is kerül nekünk Ukrajna? Viktor Viktorovics Orbán, Magyarország Moszkva által ideküldött helytartója, aki miniszterelnöki pávatollaival bolondítja amúgy sorsukat elkerülni nem tudó honfitársainkat, ismételten kiakadt Brüsszelre, amiért az 800 milliárd eurót kíván Ukrajna megsegítésére fordítani. Holott decemberben már 90 milliárd eurót megszavaztak a tagállamok – mínusz Orbán, Babiš és Fi

Aligha túlzás azt állítani, hogy történelmi fordulóponthoz érkezett a világ, és a jövőnk meglehetősen sötétnek tűnik. Apróbb, biztató jelek vannak ugyan, de kérdés, hogy ebből sikerült-e valami olyasmit alkotni, ami mindannyiunkat megment, vagy bekövetkezik a Kali Yuga - a sötét kor, ahol az autokráciákban élő emberiség számára az erő szolgáltatja a jogot, a tömeggyilkosság és népirtások ezen jogé

Tény: 2025-ben drámaian nőtt a civil áldozatok száma Ukrajnában!

Megnéztem a 20 nap Mariupolban című dokumentumfilmet. A „megnéztem” költői túlzás: ezt nem lehet úgy nézni, ahogy egy akármilyen dokumentumfilmet. Nem lehet csak úgy, mint egy mozifilmet. Ez nem „nézés”, hanem szükséges és fájdalmas önvizsgálat.

Normális társadalomban már az a tény, hogy egy szuverén állam miniszterelnöke levélben érdeklődik a háborús agresszornál arról, miként kell viselkednie ahhoz, hogy jó kisfiú legyen, és Moszkva ne vonja meg tőle olajos kegyeit — nos, normális országban a normális emberek ilyenkor téglánként hordanák el a Karmelitát, és vége lenne ennek az egész rendszernek.

A Dossier Center olyan tiszteket is azonosított, akik aktívan posztolnak a közösségi médiában: fotók a Kremlből, szelfik a titkos vlaszihai bázisról. Egyesek társkereső oldalakon keresnek alkalmi kapcsolatot, mások a Google Térképen hagynak értékeléseket – így árulva el pontos tartózkodási helyüket.

Papcsák Ferenc, a Fidesz régi jó embere, egykori zuglói polgármester, volt országgyűlési képviselő, a botrányos eset napvilágra kerülésekor még a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottságának elnöke is - beágyazott figura, mondhatni. Emberünknek van egy cégecskéje, a Magyar Egészségügyi Szolgáltatóház Kft., ami olyan, mint a modern magyar kapitalizmus szimbóluma: nincs egyetlen alkalmazottja sem, de 2023-ban 360 millió forintot termelt.

A kormány éppen most is az országos hangszórón bömböli, hogy „jaj, jaj, a pedagógusok bére már rég az egekben lenne, ha az a gonosz, brüsszeli bürokrata sárkány nem ülne a kincsesládán”. Közben meg pontosan tudod, hogy ugyanaz a kéz, ami a száján dramatizál, a zsebéből éppen valami EU-s támogatást csomagol be egy autókereskedő-építész-mindegymertcég könyvelésén keresztül egy ismeretlen szürke liml

Volt egyszer egy rendszer. Pontosabban: papíron volt. A neve is szép volt, olyan európai, olyan jövőbe mutató: E-INGATLAN. Azt ígérték róla, hogy majd digitalizálja a magyar földhivatali ügyintézést, az ügyvédek egy kattintással rendezik a tulajdoni lapokat, és a jövő megérkezik, fehér portálablakban, kék EU-csillagokkal körberakva. Ehhez képest most ott tartunk, hogy a rendszer gyakorlatilag nem

Valahol Nógrád szívének rothadó közepén, Zabar faluban, a civilizáció utolsó morzsái között áll egy viskó. Nem ház, nem központ, nem fejlesztési csoda – egy viskó, amit valaki egy sufniból „átalakított”, hogy elférjen benne két mosógép és egy hazugsághegy. Ez itt a magyar gyermekszegénység elleni harc: programnevek, pályázati számok és mosási ciklusok formájában.

Ő nem volt oktatásügyi szakember. Nem volt pedagógus sem. Ő csak egy egyszerű állampolgár volt, aki egy nap beleolvasta magát abba, hogyan lesz a gyerek jövőjéből stratégiai adatszükséglet. Megértette, hogy az oktatás nem kréta, nem tankönyv, nem tanár. Az oktatás valójában koncepció. Sőt: koncepciók koncepciója. Lehetőleg 600 ezer forint oldalanként, mert olcsó gondolat nem ér semmit.